Az otthon maradt telefon és tárca története

Telefon és pénztárca általában minden embernél van, mi több, ezen tárgyak nélkül már ki se lépünk a házból a mai világban. Nos, én valamelyik nap némi memóriazavarral küzdve a lakásban felejtettem mindkettőt, a „biztonság kedvéért” pedig még rájuk is zártam az ajtót.

Én az állomáson, a telefon és a tárca meg otthon

Másfél órával munkába indulás előtt keltem fel, hogy legyen időm nyugodtan megreggelizni, megmosakodni, elkészíteni a sminkemet és felöltözni. Miután mindent megcsináltam, amit elterveztem, felvettem a cipőmet, kabátot, sálat és sapkát, majd bezártam az ajtót és megindultam a vasútállomás felé. Nyugodtan, ráérősen sétáltam, félúton viszont valami furcsa érzetem támadt, mintha elfelejtettem volna valamit, de nem jutott eszembe semmi, amit esetleg otthon hagyhattam. 

Utólag belegondolva ez lehetett volna az a pillanat, amikor felvillannak a vészvillogók a fejemben, megállok a járdán, hogy megnézzem, tényleg nálam van-e minden, amire szükségem van, de én persze én jóhiszeműen mentem továbbá megállás nélkül. Ahogy megérkeztem az állomásra, épp' akkor jelentették be, hogy késni fog a vonatom, mikor elő szerettem volna venni a kabátom zsebéből a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő, ám a kezem nem találta megszokott helyén a készüléket. Kicsit pánikolva kezdtem keresni a céges mobilomat is a táskámban, ám hűlt helyük volt, ahogy a pénztárcámat sem leltem.

Mondanom sem kell, egy órát késtem a munkából, mert haza kellett ballagnom értük.