A legszebb karácsonyi ajándék

A kanapén ülve csak eltűnődve bámultam, ahogy az adventi koszorún a harmadik hét végét jelző apró lángocska – természetesen az előző kettő társaságában – pislákol. Felvetődött bennem a felismerés, hogy már csak egy hét, és idén is elérkezik az év talán legszebb időszaka, a karácsony.

Csak néztem-néztem, ahogy a sötét szobában a parányi fények tánca megvilágítja a berendezési tárgyakat, majd egyszer csak a szoba egyik pontján megakadt a szemem: épp kilenc nap múlva ott már teljes pompájában áll majd a karácsonyfa.

Karácsonyi lemaradás

Kicsit elszégyelltem magam, mert rájöttem: a lelki szemeim előtt megjelenő kép nem örömöt, és várakozást kelt bennem, hanem feszültséget, aggodalmat. Az év utolsó egy hónapja során rengeteg a munka, a nagy hajtásban pedig még azt sem tudtam kitalálni, hogy mit fogok főzni a szeretet ünnepére. Ebből kifolyólag a bevásárlással jelenleg még sehol sem állok, az pedig, hogy mi kerül a karácsonyfa alá, szintén rejtély. A szeretteimnek a karácsonyi ajándékok beszerzésével már akkor is késésben lennék, ha a meglepetés ötleteit már kitaláltam volna, de még azzal is elmaradásban vagyok.

Lelkembe zárnám advent fényeit

Fejvesztett rohanás, kapkodás…ez jut eszembe az idei adventről. Néztem az adventi gyertyákat, ahogy a hit, a remény és az öröm pislákoló lángjai táncoltak nyugalmat árasztva, vidáman az adventi koszorún. Milyen jó lenne ezt egy varázsütésre átültetni a lelkembe. Lecsendesülni, a karácsonyi felhajtás helyett a családra koncentrálni, és a karácsonyfa alatt képzeletbeli selyempapírba csomagolva a legszebb ajándékot adni a szeretteimnek: hitet, reményt, örömet és szeretetet.