2024.12.17. 13:25
Támadnak a vírusok, mindent bevetnek a háborúban
Három hét, pontosan eddig tudtam tartani a védvonalaimat. Sajnos minden igyekezetem ellenére alul maradtam a háborúban a vírusokkal szemben.
Már azon is elgondolkodtam, hogy megérem-e az idei karácsonyt? Hetek óta tart ugyanis a harc a családban, és a háborút a napokban végérvényesen elveszítettem. Talán szorul némi magyarázatra az előbbi kijelentés, így kezdem az elején.

Forrás: Shutterstock | Illusztráció
Csatát nyertünk, de háborút nem
Bő egy hónapja kezdődött a kálvária, aminek még most sem látom a végét. Először az egyik gyerkőcöm lázasodott be, és fújta szinte megállás nélkül az orrát, majd a másik hóna alatt is 38 Celsius-fok fölé kúszott a lázmérő higanyszála. Aztán egy hét után következett a megtévesztés az ellenfél, vagyis a vírusok és baktériumok részéről, úgy tűnt, visszavonulót fújtak. Mindkét gyerkőc jobban lett. De csak néhány napot jártak ismét iskolába, amikor újult erővel csapott le a betegség. Válogatott tünetekkel támadott: okozott hasizmot megerőltető köhögésen kívül véresre fújt orrokat, de tartogatott néhány napig hányást és hasmenést, majd kötőhártya-gyulladással is próbálkozott.
Időközben többször is úgy tűnt, hogy csatát nyertünk, de ma már be kell látnom, a háborút elveszítette a család. Hetekig álltam a sarat hősiesen. Már-már elhittem, hogy én megúsztam. Büszkén eszembe is jutott, hogy milyen erős az immunrendszerem, hiszen úgy ápoltam a két beteget, hogy nálam nem jelentkeztek a tünetek. Azonban túl hamar örültem, mert néhány napja olyan erővel tepert le a betegség, amire ritkán volt példa életem során. Be kell látnom, ilyen alattomos, minden fronton támadó ellenségre nem vagyok felkészülve és attól tartok, hogy ezzel nem vagyok egyedül....