2024.12.08. 20:00
„Véres szombat”: Salgótarján történelmének legsötétebb napjára emlékeztek (fotók)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni leszámolások legvéresebb sortüze Salgótarjánban történt, december 8-án. Az áldozatokra és az ismeretlen mártírokra emlékeztek vasárnap a városi gyásznapon.
Gyászba borult Salgótarján szíve vasárnap délután, amikoris az 1956-ban történt véres sortűz áldozataira emlékeztek a helybéliek a December 8. téren. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött az áldozatok lelki üdvéért a Főplébánia-templomban, ahonnan később fáklyás emlékséta indult a vármegyeházához. A rendezvényen beszédet mondott Kreicsi Bálint, Salgótarján polgármestere és Bodó Mónika, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nógrád Vármegyei Szervezetének elnöke.
A „véres szombatra” emlékeztek a gyászolók
– Itt, Salgótarjánban, ha azt mondjuk, hogy december 8-a, akkor nem a Mikulás ünnepe és az adventi időszak jut eszünkbe, hanem mindannyiunk szíve összeszorul és keressük a válaszokat a miértekre – fogalmazott Bodó Mónika. – 1956. december 8-án több ezer fős tömeg gyűlt itt össze a megyeháza előtt, akik a letartóztatott két munkástanácsi tag kiszabadítását követelték. Nem sokkal délelőtt 11 óra után dördült el a sortűz, majd egy gyors tárcserét követően ismét lőttek. Lőttek, immáron a menekülőkre is.
Kiemelte: 68 év elteltével ismét azon a helyen állnak, ahol az ártatlanul meggyilkoltak vére folyt. Nem számított, hogy fiatal vagy idős, nő vagy férfi menekült a helyszínről, csakis az volt a lényeg, hogy mindenkire lőjenek, aki mozog.
A salgótarjáni sortűz áldozataira emlékeztek
Fotók: Hüvösi CsabaA salgótarjáni múzeum őrzi a sortűz egyik relikviáját
– A salgótarjáni, december 8-i sortűz ikonikus jelképe, amely az országban is egyedülálló, Bártfai József zagyvapálfalvai bányakovács inge, amelyet a vérengzés idején viselt. Az ingen látható az elhunyt vére, valamint az ing hátoldalán az a két szakadás, melyet a két golyó okozott. Az első sortűz elől még sikerült Bártfai Józsefnek fedezékbe húzódnia, azonban egy ismerős segítségére indult, az ekkor kezdődő második sortűzben pedig hátulról két lövés érte – közölte a POFOSZ megyei szervezetének elnöke.
Hozzátette: a Bártfai család megőrizte az inget, nem is sejtve, hogy mekkora kockázatot vállalnak ezzel. 2006-ban adták át a Dornyay Béla Múzeumnak, ahol napjainkban bárki megtekintheti a relikviát.
Nem tárgyaltak, lőttek
– Úgy gondolom, hogy minden kétséget kizáróan Salgótarján történelmének legsötétebb napjára emlékezünk ma. Ami 1956. december 8-án történt, az egy olyan borzalom kiteljesedése volt, amely beárnyékolta ezt a napot – kezdte megemlékező beszédét Kreicsi Bálint, Salgótarján polgármestere. – Egy több ezer fős tömeg érkezett ide. Nem mást szerettek volna, mint szabadságot. Talán féltek, de sokkal inkább sorstársaikat féltették, akiket letartóztattak. Bizonytalan volt a sorsuk, hiszen akkoriban koholt vádak, letartóztatások, ítéletek és ítéletvégrehajtások sora zajlott. Ők azonban nem féltek! Eljöttek ide, csendesen, békésen és szolidaritást vállaltak.
Egy parancs volt érvényben: „Nem tárgyalunk, lövünk”. A hősi halált halt áldozatok számát illetően máig találgatnak, azonban levéltári források alapján 46 ember vesztette életét Salgótarjánban.
A városvezető hangsúlyozta: nagy áldozatot hoztak a sortűzben elhunytak azért, hogy kiálljanak szabadságukért. Ezért is emlékezünk rájuk minden évben, gyertyát gyújtva és virágot elhelyezve a tiszteletükre emeltetett emlékműnél, hiszen ők azok, akikre valóban felnézhetünk.