Egész Somos az ő bringáit csodálja: családi vonás a kreativitás Adriennél (fotók)

Talán meglepő, de ez a történet költözéssel és egy „nyulaskocsival” kezdődött. Aztán következtek a bútorok, egy melléképület és a kerékpárok. Murányiné Baranyi Adrienn elárulta, miért tartja fontosnak megőrizni a régi tárgyakat, őseink örökségét.

Kerékpárral dekorálja Somoskőújfalut

– Somoskőújfaluban, ahol élsz, az általad felújított kerékpár köszönti a helyieket és az arra utazókat. Mivel, hogyan kezdődött ez a hobbi?

– A kreatív alkotói vénát és a kézügyességet az apukámtól örököltem, a tevékenységhez szintén nélkülözhetetlen türelmet pedig anyukámtól. Pár éve családi házba költöztem, amelynek a felújítása éppen a világjárvány időszakára esett. A korlátozások miatti rengeteg kényszerűen otthon töltött idő adta a lehetőséget, hogy elinduljanak a fejemben a későbbi megvalósításra váró gondolatok. Nem csupán felújítani szerettem volna, hanem saját egyéniségemre formálni a lakókörnyezetemet.

– Mi volt az első tárgy, amit felújítottál? Rögtön jól sikerült?

– Lehet, hogy viccesnek tűnik, de a családi ház mellé járt egy „nyulaskocsi” is, rozsdás volt, rossz kerekekkel, és nekem megesett rajta a szívem. Teljesen felújítottam, és azóta is az egyik leghasznosabb eszköz a ház körüli munkákhoz. Azonban az első komolyabb, kifejezetten dekorációs jellegű felújításom egy somosi falunapra készített kerékpár volt. A visszajelzések alapján nem sikerült rosszul. Ez ösztönzött arra, hogy ne csak egyszeri alkalomra szóljon mindez, hanem akár szezonális jelleggel, rendezvényekhez kapcsolódva tűnjön fel a faluban a kerékpár, amit az év eseményeinek megfelelően újra dekorálok. Erre rengeteg alkalmat ad a település zsúfolt eseménynaptára.

– A munkád is hasonlóan kreatív? Mivel foglalkozol?

– Gazdálkodási mérnök vagyok, műszaki menedzser szakon végeztem. A műszaki tantárgyak közelebb álltak hozzám, mint a pénzügyi vonal. Érdekesség, hogy jelentkeztem restaurátor szakra is, ha ide nem vettek volna fel. Úgy tűnik, hogy már ekkor megvolt bennem az erre irányuló érdeklődés. Jelenleg projektmenedzserként dolgozom.

– Hogyan kell elképzelni egy régi tárgy felújításának a folyamatát? Meglátsz egy rossz állapotban lévő kisszéket vagy ládát és máris tudod, hogyan fog majd kinézni?

– Ezekhez a tárgyakhoz, bútorokhoz személyes kötődésem van. A közelmúltban váltunk meg a nagyszülői háztól, ahonnan igazi kincseket örököltünk meg a régi paraszti világból. Jó érzéssel tölt el, hogy amit az őseim használtak, azok velünk maradnak. A kopott kisszékek különösen fontosak számomra, hiszen gyermekkorom legszebb emlékei fűződnek hozzájuk. Sokféle trend van, szeretem a színeket használni, de a letisztult stílust is gyakran alkalmazom. Ha ránézek egy bútorra, rögtön látom a benn rejlő lehetőségeket.

– A kerékpárokat főleg a település dekorálására készíted vagy saját részre, megrendelésre is alkotsz hasonlót?

– Teljes mértékben a falunak, én úgy mondanám, hogy magunknak készítem. Annak az összetartó közösségnek, amely próbálja pozitív tartalommal megtölteni a mindennapokat, a rendezvényeket. Én azzal veszem ki a részem a közösségi életből, amihez úgy gondolom, hogy értek. Mindenki a saját képességével járul hozzá építő jelleggel a közösségi együttéléshez. Szerencsére Somoskőújfaluban az átlagnál magasabb a képzőművészek létszáma, így szükség esetén van kihez fordulnom tanácsért. Előfordult már, hogy helyi civil szervezet kért meg: díszítsem ki a biciklijüket, az ő tematikájuknak megfelelően, de természetesen az én ízlésem szerint.

– Hogyan tapasztalod, napjainkban mennyire trendi a régi tárgyak megóvása, újragondolása?

– Szűkebb családi körben abszolút, de nem bánnám, ha ez divattá válna, ugyanis a fogyasztói társadalom arra készteti az embereket, hogy kidobják a régit, és vegyenek újat. Ez nem jó. Úgy gondolom, mindenkinek szüksége lenne arra, hogy ne csak sablonokban gondolkodjon, hanem kreatív energiákkal telve élje a mindennapi életét.

– Nem csak kisebb bútorokat és bicikliket restaurálsz, attól sem rettentél vissza, hogy egy melléképületet újíts fel teljesen egyedül!

– Nagyon lepukkant melléképületről van szó, szerettem volna, ha nem rontja a kerti látképet, de a férjem nem engedte lebontani, mondván, hátha lesz még baromfi a háznál. Ezért egy lehetőség volt számomra, hogy felújítom. Mindent én csináltam, még a téglamintás vakolást, az ajtó csiszolást is. A szakmai segítség kimerült abban, hogy megkérdeztem apukámat. Láttam, hogyan csinálja, volt amit megmutatott, amire megtanított korábban. Ő egy nagyon kreatív ember, igazi ezermester.

– Milyenek a visszajelzések a környezetedből?

– A falubiciklit nagyon szeretik. Épp a napokban kaptam egy visszajelzést, hogy az szinte már a község kabalája. Ez nagyon aranyos volt, jólesik, hogy magukénak érzik a helyiek. Az első bicikli Hollandiából érkezett hozzám, egy ismerős holland házaspárral hozattam, teljesen működésképtelen Peugeot kerékpár volt. Ezután további hármat ajánlottak fel a falu lelkes lakói. Jelenleg négytagú a flottám.

– Mi mindent csinálsz a restauráláson kívül?

– A zene a lélek gyógyítására kiváló. Ha túl soknak érzem a világ zaját, igyekszem a harmóniák világába menekülni. Ilyenkor megtanulok egy dalt a zongorán. Ez teljesen kikapcsol, akárcsak az előzőekben említett tevékenységem. Emellett rajongok a csillagászatért is. Amatőrként, ha csillagos az ég, a távcsövemmel egészen biztosan a kertben vagyok megtalálható.

– Mit ad számodra ez a hobbi?

– Úgy gondolom, azzal, hogy tárgyakat mentek meg a múltból, az elődjeink értékrendjének kisebb darabjait is sikerülhet átmenteni jelen világunkba, ahol sajnos egyre nagyobb szerepet kap az önzés a közösségeket erősítő önkéntes tevékenységek helyett. Pedig mennyivel szebb is lenne a világunk, ha az utóbbi dolgok lennének többségben.