Hapci!

Pontosan egy hét telt el az idei tanévből. Még bele sem melegedtek a gyerekek a tanulásba, a füzetek és könyvek még makulátlanul simulnak a táskába, nincsen rajtuk szamárfül. Öt napja van összezárva egy osztályba húsz-harminc diák. Ez az idő még nem volt elég arra, hogy hozzászokjanak a korai ébredéshez, de arra igen, hogy a vírusok és bacilusok vígan terjedjenek és fertőzzenek. 

Hapci! Nem, nem a Hófehérke című meséből sorolom a törpéket. A gyermekem tüsszentett hatalmasat a tanév ötödik napjának estéjén. Éjszaka már bedugult az orra, másnap torokfájásra panaszkodott. Miközben kint ragyogó napsütés és negyven fok volt egész héten. Nem is értem, hogy lehet ilyen időben megfázni? A hétvégén persze mindent megtettünk annak érdekében, hogy kikúráljuk a gyereket, nem szeretném ugyanis hiányzással indítani az évet. 

Egy ismerős család szintén nem aludt jól a hétvégén, őket az egész éjjel hányással és hasmenéssel küzdő csemetéjüket tartotta ébren. Az óvodában is szeptember első napjaiban indul be az élet, nyáron, aki csak teheti, megoldja a kicsik felügyeletét. Amint közösségbe kerülnek az ovisok, sorra jönnek a betegségek, az immunrendszerük nincs még felkészülve a különféle kórokozókra. Azok meg ugye itt érzik igazán jól magukat, szépen sorban fertőzik meg az apróságokat. 

A szülőknek persze ajánlott nem lebetegedni, akkor ugyanis borul a háztartás és a családi logisztika. Kész szerencse, hogy minden nyavajának ellenállok. Bár kicsit nekem is kapar a torkom...