Reggeli gikszer

Azok közé tartozom, akiknek a reggeli rutin segít, hogy zökkenőmentesen induljon a nap. Ebből fakadóan az ébredés utáni első néhány órám szinte ugyanúgy épül fel. Persze csak akkor, ha semmi sem jön közbe…

Természetesen a minap épp’ közbejött. A teendőim megszokott sorozata a reggeli elfogyasztása utáni kávéfőzésnél tartott, amikor megtörtént a baj. A bögrémet a géphez téve megnyomtam a gombot és vártam, hogy belecsordogáljon a fekete nedű, amiből szemem lehunyva egy nagyot kortyolhatok azért, hogy egy „teljesen felébredt” emberként nyissam ki végül a pilláimat... csakhogy nem történt semmi. Hirtelen azt hittem, a memóriám tréfált meg, és nem kapcsoltam be a szerkezetet, csakhogy a gomb megfelelő irányban állt. Jobban szemügyre véve a gépet észrevettem, hogy ennek ellenére semmi sem világít rajta, ami egyébként szokott. A helyzet itt már több mint gyanús volt, így utolsó mentsvárként még ránéztem a biztosítékpanelre, hátha onnan ered a probléma. Hiábavaló próbálkozás volt, ugyanis a gikszer forrása maga a kávéfőző volt, amely úgy döntött, hogy több évnyi szolgálat után „leteszi a lantot” és felhagy a mindennapi munkával.

Mindezzel nem is lett volna semmi gond, ha nem a reggeli rituálém közben történik. Így viszont a pörgető hatást csak az idő elszaladása miatti kapkodástól remélhettem, de az sem volt sokkal kellemesebb, hogy a kávé hiánya miatt a fogmosás ellenére is keserű szájízzel indultam munkába...