Új könyvével ünnepelte nyolcvanadik születésnapját dr. Beer Miklós – Salgótarjánban is bemutatta (fotók)

Ezt bizonyítja az e hét eleji látogatása is a salgótarjáni József Attila Művelődési Központba, ahol az eredetileg megjelölt üvegcsarnok kicsinek bizonyult, ezért a Lapozgató eSTék keretében meghirdetett programja a színházterembe került át. A találkozás apropóját az Egybeszerettél minket című új kötetének a megjelenése, illetve a könyvet is életre hívó, június 1-jén betöltött nyolcvanadik születésnapja jelentette. 

A beszélgetőpartneri szerepet ezúttal Varga András esperesplébános – aki a vendég egyik tanítványa volt az Esztergomi Hittudományi Főiskolán – vállalta és elsőként a szokatlan, különleges címre kérdezett rá. A válaszból kiderült, hogy ez egy csaknem negyedszázaddal ezelőtti élményből fakad, minthogy 1999-ben – amikor a főiskola rektora lett – egyik korábbi társa ezenmód köszöntötte s könyveinek szerkesztője, Réti József ezt javasolta, ő pedig elfogadta, minthogy papi létének lényegére utal.

Varga András további, alaposan végiggondolt, empatikus kérdései – a kötet vallomásainak megfelelően – ugyancsak mély érzelmekkel, magvas gondolatokkal teli válaszokra késztették Beer Miklóst. Kiderült például, hogy első istenélménye, majd élethivatása – amelyet annak idején Lengyel Anna Egy csepp emberség című rádióműsorában is kifejtett – abból az őt egyedül nevelő édesanyja által is képviselt természetszeretetből, világszemléletből fakadt, hogy a felhők mögül mindig kisüt a nap, azaz nem szabad elkeseredni, apátiába esni, mert Isten erőt ad a gondok megoldásához. Megrázó, ahogyan a szegedi börtönben raboskodó egyik elítélt elmondja a könyvben, hogy számára annak idején nem volt kapaszkodó. Másként megható az a ragaszkodás, amely a pilismaróti gyermekek részéről megnyilvánult, amikor eltűntek a sekrestyéből, hogy a falu szélén várva Beer Miklós autóját, arra kérték papjukat, hogy ne menjen máshová. Különösen nagy érdeklődéssel követte a közönség a vendég azon szavait, amelyekkel II. János Pál pápához, illetve a minap Magyarországon járt Ferenc pápához való kötődését jellemezte.

Varga András aziránt is érdeklődött, hogy mit csinál egy nyugalmazott püspök. Azt hitte – jött a válasz – hogy sokat fog olvasni, de csak részben sikerült, mert példaképe Assisi Szent Ferenc nyomán a figyelme egyre intenzívebben a szegények felé fordult. Felvette a kapcsolatot a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és néhány hasonlóan gondolkodó barátjával létrehoztak egy alapítványt s elsőként Ságújfaluban kezdték el a munkát. Beer Miklós gyakran misézik is a Dunakanyar környéki, a papokat nélkülöző községekben. 

A vastapssal kísért diskurzust követően Fekete Zsolt polgármester egy Salgótarján százéves városi múltjával foglalkozó kötettel köszöntötte a püspököt, aki aztán sokaknak készségesen dedikálta saját új könyvét.