Kezdő konyhatündérek hibája

Általános meggyőződés, hogy rutint szerezve a teendők könnyebben és gyorsabban elvégezhetők. Ezzel egyet is értek, azzal a kitétellel, hogy nem árt figyelni, hiszen több hibának is melegágya lehet a megszokás, ami így könnyen a pontosság rovására mehet. A példáért pedig nem is kell messzire tekintenem.

Egy ideje rendszeresen tevékenykedem a konyhában, mint „háziasszony”. Egyik hétvégén azt terveztem, hogy – egyéb teendőim sokasága miatt – csak összeütök valami egyszerűt, így a receptek közül a húsleves mellett tettem le a voksomat. Mint a karikacsapás ment minden lépésről lépésre, még büszke is voltam magamra, hogy azért szépen lassan csak beérik a több hónapos gyakorlás „gyümölcse”. Sosem szoktam főzés közben megkóstolni az ételt, feltehetően emiatt csúszott némi hiba a mesterművembe. Minderre viszont már csak akkor derült fény, amikor a párom belekóstolt a tányérjában gőzölgő főztömbe. Rám nézett, majd csak annyit jegyzett meg, hogy egészen biztosan nem vagyok szerelmes, majd megfogta a sószórót, amiből elég jelentős mennyiséget rázott a a levesbe. Ekkor szürcsöltem bele a saját csészém tartalmába, így az vált nyilvánvalóvá számomra is, hogy a főztöm összetevői közül a sót teljesen kifelejtettem…

„Kezdő konyhatündérek hibája” – gondoltam magamban, és azóta akármilyen bejáratott receptet is készítek a főzőlapomon, mindig kétszer ellenőrzöm, hogy a legalapvetőbb összetevők – mint a só – biztos belekerültek-e a lábasba vagy a fazékba a többi alapanyag mellé...