Életre szól

Május utolsó vasárnapja a gyermekek ünnepe, amelyet a világ számos országában megtartanak. Hazánkban már a huszadik század első évtizedeiben is rendeztek gyermeknapot, ha nem is minden évben. Ma már nem a saját szórakoztatásomra látogatom ezeket a rendezvényeket, mégis elevenen élnek még bennem a régi napok emlékei.  Amikor még én voltam gyerek, nem játékokat kaptunk minden apró alkalomra, így erre az ünnepre sem. Az iskolában viszont természetesen nem volt tanítás az azt megelőző pénteken. Már ez is éppen elég ajándék volt. A falu sportpályáján, az intézmény udvarán, sőt a környező erdőben is különböző játékos feladatokat kellett megoldanunk. Állatok szétdarabolt fotóiból raktunk össze képeket, két fa közé kifeszített kötélen másztunk át, sorversenyt tartottunk, kislabdával dobtunk célba. Az egyes osztályok versengtek, hogy melyikük gyűjti be a legtöbb pontot, mert a győztesek több édességet zsebeltek be. Az emlékek még közel harminc év távlatából sem fakultak.

A gyerekeim már tárgyi ajándékban bíznak gyermeknapon is. Sajnos egyre inkább észrevehető, hogy mennyire tárgyiasult a világ. Valami apróságot persze kapnak, de örülök annak, hogy az iskolában egész délelőtt szabadtéri programokat tartottak. Hiszen ezek az élmények meghatározóak lesznek egész életük során. Nem a huszadik babára, vagy kisautóra fognak majd emlékezni, hanem a közös mókára. Közösen egy erdei kalandparkba látogattuk az idén, amit még én is élveztem!