Bizonytalanság

Nem tudom mások, hogy vannak vele, de sajnos én elég gyakran megfeledkezek róla, hogy kihúztam-e a vasalót, elzártam-e a gáztűzhelyet és még sorolhatnám tovább. Attól tartok ugyanis, hogy netán eláztatom a lakást, vagy, ami talán még rosszabb, hogy kigyullad valami.

A környezetemben azt tapasztaltam, hogy sok más nő is így van ezzel, mint én. Sőt, az internet számos mém is született már erről, amelyeken a barátaimmal mindig jókat nevetünk. A hétköznapokon azonban kevésbé tartom viccesnek, hiszen folyamatos bizonytalanságban vagyok. Ráadásul rendszeresen szívatom is magamat, ugyanis mielőtt elindulok otthonról, legalább ötször ellenőrzöm, hogy elzártam-e a csapot, kihúztam-e a vasalót, a hosszabbítót és egyebek. Éppen ezért sokszor le is fotózom megnyugtatva magamat. Ilyenkor a párom mindig nagyokat mosolyog rajtam, amelyen egyébként egyáltalán nem csodálkozok.

A napokban például kávét főztem, azonban a lekapcsolás mozdulata olyannyira természetes volt a számomra, hogy nem emlékeztem rá. Ezzel nem is törődtem egészen addig, míg el nem indultam dolgozni. Körülbelül a sétám felénél tarthattam, amikor annyira felhergeltem magamat, hogy visszafordultam. Teljesen eluralkodott rajtam a bizonytalanság érzése, így szabályszerűen futottam haza felé. Természetesen minden rendben volt otthon, így teljesen fölöslegesen rohantam vissza a lakásba. Bár szebben is eltudtam volna képzelni a reggelemet, de legalább a napi testmozgásomat letudtam.