Húsvét közeleg

Húsvétra készülünk. Napjainkban, hasonlóan az adventi időszakhoz, ezek a hetek is a rohanásról szólnak. Az üzletek polcait elborították a csokitojások, csibék és bárányok. De lehet kapni barkaágat, élőt és műanyagot is, fröccsöntött tojásokat, az ünnephez illő dekorációval ellátott szalvétát és terítéket. 

A füstölt sonkát aranyáron mérik, de a nagy áruházláncok egymással versengve akciózzák a különböző húskészítményeket, ami mellé tormát is kínálnak, meg fonott kalácskoszorút. A lányok hungarocelltojásokat pingálnak, a fiúk a hagyományos helyett vicces locsolóverset tanulnak. A háziasszonyok a menüsoron gondolkodnak, meg azon, hogy milyen leves illik a sonka mellé, készüljön-e töltött káposzta. Azonban még a tavaszi nagytakarítást is el kellene végezni húsvét előtt, így az ablakpucolás terhe is nyomja a hölgyek vállát. Egy szó mint száz: ezernyi feladattal kell megbirkózni húsvét előtt. Mindeközben az ünnep lényege valahol elveszik. 

A negyvennapos böjti időszak napjainkban egyáltalán nem a lemondásról szól, és talán nem is arról kell. Egyszerűen csak meg kéne állnunk kicsit, lelassulni a rohanó hétköznapokban. Arra figyelni, ami igazán lényeges, és biztos vagyok benne, hogy ez nem a csillogóra fényesített ablakok és a kertben feldíszített tojásfa. Ahogy a karácsonynak, úgy a húsvétnak is vissza kellene találni a lényegéhez és a külsőségek helyett befelé, a családunkra, a szeretteinkre figyelni.