Télből nyárba

Az elmúlt héten már-már a tavaszt idézte az időjárás. Ezért azon gondolkoztam ma reggel, amikor szorosabbra húztam magamon a kabátot a hajnali mínuszok miatt, hogy elutazok, melegebb éghajlatra. 

Sajnos ez a gyakorlatban jelenleg kivitelezhetetlen, így csak gondolatban csomagoltam be a bőröndömet. Csak egy strandpapucs, törölköző és fürdőruha került bele, mert fehér homokos tengerpartra képzelem magam. Ahol áttetszően kék a víz, a pálmafák közé nyugágy van kiveszítve és különleges koktélokat szolgálnak fel a jóképű pincérek. Egész nap a hasamat süttetném, könyveket olvasnék és sokat aludnék. 

Mert ugye álmaimban nem vinnék magammal senkit az útra, így nem kellene azzal foglalkoznom, hogy reggeliztek-e már a gyerekek. Azon sem kéne izgulnom, hogy készen van-e a házi feladat, és az sem okozna fejtörést, hogy mi kerüljön vasárnap az asztalra. Csakis olyan nyaralásra mennék, ahol napi ötször szolgálnák fel a finomságokat, és természetesen a mosogatás sem az én feladatom lenne. Igazából nem is fontos, hogy szikrázóan homokos legyen az a tengerpart, azt se bánom, ha sziklás. 

Sőt, a kristálytiszta hegyi patakok mellett is jól érezném magam, ahol selymesen puha a fű és langyos szellő fújja szerteszét a virágok illatát. Égig érő fenyvesek közt megbújó hegyi házikóban is el tudnék képzelni néhány napot, a lényeg csak az lenne, hogy a lábamat lógathassam a gyönyörű környezetben. Melegebb éghajlaton...