Szívügyekre nincs jótállás

Honnan tudhatja egy nő, hogy megtalálta a társát? Egy biztos, hogy nem a vörös rózsák számából. Tegye fel a kezét az, akinek még egyszer sem volt szerelmi bánata, aki még soha nem érezte úgy, hogy darabokra törték a szívét. Bár jól tudom, egy csalódás pillanatában nehéz meglátni a történet pozitív oldalát, ám igaz, ami igaz: minden okkal történik. 

Talán át kell élnünk pár dolgot ahhoz, hogy amikor az a bizonyos Nagy Ő bekopogtat az életünkbe, akkor felismerjük, s ne vágjuk rá az orrára egyből szívünk ajtaját. Ugyanakkor néha nehéz is kibújni abból a jégpáncélból, amit mi, nők képesek vagyunk magunk köré emelni csak azért, hogy többé egy férfi se vághasson át. 

Nem könnyű, de amikor a megfelelő srác felbukkan az életünkben, akkor hiába próbáljuk meg elzárni előle az érzéseinket, megtalálja a módját annak, hogy meghódítson. A férfi, aki komolyan érdeklődik irántunk, az nem hagy faképnél a második randi után, nem szívódik fel az első akadálynál, minden érintésével és gesztusával azt érezteti, hogy többet jelentünk neki egy újabb játéknál, egy kósza kalandnál. 

Kérdezhetnék persze, hol a garancia arra, hogy néhány hónap együttlét után nem esünk-e bele ugyanabba a hibába, s a rózsaszínű fátyolt a szemünkről elhúzva nem jövünk-e rá: ismét félreismertünk egy „úriembert”. Azt kell mondjam, a szívügyekre nincs jótállás. Ebben a játékban muszáj kockáztatnunk ahhoz, hogy végül a főnyeremény a markunkban landoljon. Jelenleg azt érzem, én végre különlegeset nyertem Ő vele...