Nagyon ritka a tökéletes páros

Nem tudom, hogy a férfiak meg szokták-e osztani egymással a párkapcsolati örömeiket és gondjaikat. A nők a köszönés és néhány udvarias kérdés után egészen biztos, hogy ennél a témánál lyukadnak ki. Elmeséljük egymásnak a boldogságban töltött napokat, de még szívesebben számolunk be a felmerülő problémákról. És bizony az első néhány rózsaszín ködfelhőben töltött hónap, a szerencsésebbek esetében év után, lesz miről panaszkodni. A napokban egy kedves hölgytársaságban arról beszélgettünk: kinek hogyan alakul a szerelmi élete. 

Pozitív megszólaló négyből egy volt. Egyikük, hosszú évek óta tartó kapcsolattal és gyerekekkel maga mögött, azt fejtegette: lehet rossz lóra tett, amikor jelenlegi párját választotta, mert bizony az illető nem a hűség mintaképe. Akadt, aki arról számolt be: se veled, se nélküled viszonyban él a párjával, mégsem mer ezen változtatni. Aki egyedül él, az társra vágyik, de akadt olyan is, aki a nyitott kapcsolatot sem tartja kizártnak. Ebből az eszmecseréből azt vontam le, hogy nagyon ritka a tökéletes kettős, talán nem is létezik. Mindig találhatunk a másikban olyat, ami szúrja a szemünket. Azonban nem árt azzal sem tisztában lennünk, hogy mi sem vagyunk hibátlanok. Hiába érezzük sokszor úgy, hogy megőrjít a társunk, lássuk be, nem lenne jó egyedül élni. Mindannyian jól tudjuk: a nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról jöttek, mégis egymást akarják...