2023.03.13. 21:29
Kevés ilyen közösség létezett - ilyen volt Vizslás negyven évvel ezelőtt
A vizslásiak mindig is büszkék voltak a falujukra, olyannyira, hogy még az elszármazottak sem szakították meg a kapcsolatot lakóhelyükkel, mindig is megmaradtak vizslásinak.
A régi pártház utcája, ahol a mozgalmi élet zajlott
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap
Fellapoztuk a Nógrád Megyei Hírlap negyven évvel ezelőtti számát, ahol a települést a tudatos lét községeként mutatják be.
A korabeli lap beszámolója szerint négy évtizeddel ezelőtt kevés olyan közösség létezett, mint amilyen Vizsláson kovácsolódott össze.
Akkoriban a település szinte valamennyi lakója „kivülről fújta” a falu történetét, a lakosok példaértékűen összetartottak, a szomszédok kölcsönösen segítették egymást, ha arra volt szükség egy emberként vettek részt a falu, vagy éppen egymás otthonának az építésében.
- A szép régi házak és a még szebb új házak községe Vizslás, ahol akár mintának is tekinthető, modellnek éppen az a mód, ahogy Forgó Zoltán STÉSZ-dolgozó építi szép családi házát. Vidám barátok, rokonok a falakon,' amelyek így gyorsan nőnek, de dolgozott ezen a házon már sok mindenki, talán már kész is lenne; ha nem kellett volna .hosszasan várni a jóféle békéscsabai cserépre. Hamarjában összeszámoljuk: százat is kitesz már azok száma (helybeliek, munkatársak két helyről), akik ennek a háznak az építésében valamilyen módon részt vállaltak. Szolidaritás ez is. A legrangosabb fajtából. - írja a Nógrád Megyei Hírlap 1981. szeptember 21-i száma.
Annak idején a település státusza is megváltozott, egyedülállóan nevezték „város környéki” községnek. A helyiek is többnyire a városban dolgoztak, nagyobb részt jól képzett szakmunkásként, technikusként, műszaki, gazdasági emberként. Bányász ekkor már jóval kevesebb volt, közel hatvanan tartoztak a szervezethez valamilyen formában.
Gondot okozott az ivóvíz és a tömegközlekedés
A községből a nyolcvanas évek elején hiányzott a jó minőségű ivóvíz, olyannyira, hogy a tanácselnök kútjából kiskocsival, kannákban hordták a vizet az óvodába. Ekkor még szóvá tették a vizslásiak azt is, hogy az autóbuszközlekedés csak a hétköznapokon megfelelő. Hétvégén és ünnepnapokon már külön vállalkozás volt a megyeszékhelyre utazás. A „város környéki” így inkább csak földrajzi meghatározás volt.
