Végh Lajos nyugdíjasként is a munkára épít

Autószerelőként végzett, majd rövid ideig a salgótarjáni Volánnál dolgozott nehézgépszerelőként. Ezután átkerült a Füszért nagykereskedelmi vállalathoz, ahol gépkocsivezetőként az anyag, termékszállításban vett részt. Járta az országot, megyénket, amelyet úgy ismert, mint a tenyerét. Sokszor a településeket összekötő földutakon autózott, s szállította az üzletekbe az árut. Ha túlórázni kérték, sohasem mondta azt, hogy neki már lejárt a munkaideje, hanem ment és tette a dolgát. A Füszért megszűnésével, 1991-ben a szécsényi malomba került, ahol szintén a gépjárművel történő anyagszállítás  volt a fő tevékenysége.

Bejárta az egész országot, sokszor megfordult Szlovákiában is. Viszont amikor a főnöke megkérte, bekapcsolódott az egyéb munkákba is. Mindig számíthattak rá, ha kellett nyújtott műszakban végezte a feladatait, és ha kellett, hétvégeken, szombaton is lehetett rá számítani. A két munkahelyén több mint egymillió kilométert tett meg gépjárműveivel balesetmentesen. Bár három éve nyugállományba vonult, szerencsére elképzelése találkozott a főnökével, így most nyugdíjasként is tovább dolgozik. Igaz, az autóját targoncára cserélte.

A munka szeretetét három gyermekére is átörökítette. Szabadidejében, amiből persze elég kevés van, örömmel foglalkozik az unokáival. Boldog, amikor mind a hat unokája ott nyüzsög körülötte, s kérik, hogy menjen velük játszani.

Azt mondja, ő nem az az ember, aki naponta nyolc órát dolgozik, hanem annál jóval többet, sokszor 14-15 órát is. Kertes családi házban lakik, s munka után bőven akad ház körüli teendő, a favágástól kezdve a növények ápolásáig. Van egy kis földterülete, amelyet feleségével művel. – Jó dolog az, amikor az ember a saját terményét viheti haza a földjéről, s látja benne a munkája gyümölcsét – fogalmazott.