Ember tervez, Isten végez

A minap azt terveztem, hogy egy korábbi busszal indulok a munkahelyem felé, az élet azonban keresztülhúzta a számításaimat. Az ajtón kilépve szinte futólépésben közelítettem meg a buszmegállót, ahol már sokan várakoztak rajtam kívül. „Ez az, elértem!”– gondoltam magamban, ami helytálló is volt. 

A gondot az jelentette, hogy amikor lefékezett a busz, a megállóban már láttam, hogy az „Ember tervez, Isten végez” közmondás is ráillik a helyzetre, mivel az éppen előttünk álló buszra már egy ember sem fért fel. Szomorúan összegeztem, hogy hiába a korán kelés és a sietség, ha a várt tömegközlekedési eszköz a „tömeg” előtagot a szó legszorosabb értelmében kiérdemli…