Kalandok Indiából: barátai szorgalmazták az elhunyt kétbodonyi tanár útinaplójának kiadását

Sztranyovszky Béla két alkalommal fordult meg a mesés ázsiai országban, mindkétszer a nagy előd, Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt fejet hajtva. Először Bombay városából szelte át északkeleti irányban a félszigetet, majd Calcutta érintésével jutott el Dardzsilingbe, Kőrösi Csoma sírjához, amelyre felhelyezte a Nógrád megyéből magával vitt emléktáblákat. Másodjára északabbra vette az útirányt, és Nyugat-Tibet varázslatos világát járta be ötezer méteres magasságokba hágva. Annak idején, így fogalmazta meg tapasztalatait:

„Életem meghatározó élménye ez a két út, nagyon sok mindent átértékeltem, kiderült, mennyi minden érdektelen, amikor meglátod, milyen hihetetlen gazdagság lakozik ott, ahol az egyszerű európai ember nem is sejtené, és találkozol egy olyan szellemi óriás örökségével, mint Kőrösi Csoma Sándor.”
A pedagógus nyár közepén hunyt el, és az útinaplója, benne megannyi érdekes, különleges részlettel, kéziratban maradt. Régi barátja, Zmeskál Zoltán Tamás vállalta fel, hogy a családdal egyeztetve, könyv alakban megjelenteti ezt a leírást. A kiadásban nagy szerepet játszott a Balassagyarmatért Baráti Kör is, amelynek vezetői, Deák Ottó és Nagy László a néhai író iskolatársai voltak a Balassi Bálint Gimnáziumban.

A mintegy kétszázötven oldalas könyvben Sztranyovszky Béla végigtaglalja, miként született meg agyában az ötlet a távoli kirándulásról, miként kuporgatta össze a forintokat, hogy megvalósulhasson a nagy utazás, miként jutott el a hinduk szent földjére, ahol gyalogszerrel és a zsúfolt vonaton haladva jusson el a célállomásig. Megtudhatjuk, milyen különlegességet tartogat az idegennek Delhi piaca, mint fürdenek az emberek a Gangesz vizében, és mit keres egy kíváncsi majom Varanasiban, a szálloda teraszán szilveszterkor. 

Hasonlóképpen izgalmas leírás olvasható a hegyi élményekről, ahol bizony nem egyszer életveszélyes helyzetekbe is keveredhet az ember, ha nem figyel eléggé a meredek emelkedőkön. Az író stílusa is egyedi, rendkívül szellemes megjegyzésekkel tarkított: ha fellapozzuk a könyvet, szinte a szemünk előtt látjuk Indiát, a csodálatos keleti világ minden pompáját és minden szennyét, az utcákon baktató teheneket, a nagyvárosok zsibongását, és Dardzsiling csöndjét a Himalája tövében.

A kötethez Sztranyovszky Béla lánya, Zsófia írt könnyekig ható érzelmes utószót, amiben így búcsúzott édesapjától: „Viszlát, nagy mesélő! Au revoir kalandor!”