Egy vérből valók vagyunk: felavatták a nemzeti összetartozás emlékművét Somoskőújfaluban

A bányásznap alkalmából megemlékező beszédet mondott Murányi Sándor somoskőújfalui lokálpatrióta, aki szerint bányásznak lenni nem foglalkozás, hanem állapot. Bányásszá válni pedig egy tudatfejlődés eredménye.

– Manapság már senki sem gyakorolja közülünk szakmaszerűen ezt a tevékenységet. Mégis úgy gondolom, hogy lélekben még sokan vagyunk bányászok. Van, aki örökölte a munkával járó mentalitást, és akad olyan is, aki magáévá tette. Így lehetünk a mai napig bánya nélkül is bányász lelkületű emberek – fogalmazott Murányi Sándor.

Mint mondta, lehetünk öntudatosak, önfeláldozó, hagyományőrző és kultúrára fogékony emberek, mint tették azt elődeink is, ezzel példát mutatva a következő generációk számára.

Ezt követően Murányi Bálint alpolgármester a nemzeti összetartozás emlékműve kapcsán hangsúlyozta: joggal lehetnek büszkék a településük múltjára, és arra, hogy a trianoni tébollyal szemben a községük felmutathat egy sikeres, pozitív kicsengésű történetet a hazatéréssel.

– 1920-ban a falunkat Csehszlovákiához csatolták, és az itt élőknek négy évbe telt ezt a döntést semmissé tenni, amivel szinte teljesítették a lehetetlent. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a 2004-es helyi népszavazás lehetővé tette, hogy önálló község polgáraiként álljunk ma itt, nem pedig egy valamikor szebb napokat megélt, de mára kíméletlenül hanyatló ipartelepülés északi városrészeként – mondta az alpolgármester.

Becsó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője arról szólt beszédében, hogy 1920-ban merőben új történelmet szántak 9 ezer 643 településnek. Ennyit csatolt el ugyanis az utódállamok gátlástalan kapzsiságát kiszolgáló nagyhatalmi bosszúállás.

– Hála az itt élő elődeink hajthatatlanságának és néhány antant-megbízott döntéshozó váratlan igazságérzetének, Somoskőújfalu 1924-ben hazatérhetett az anyaországhoz. Nem sok elorozott település lakója élhette meg a szabadulás élményét – fejtette ki a honatya.

Hozzátette: volt egy második hazatérés is a falu életében. 1977-ben ugyanis a helyiek megkérdezése nélkül Salgótarján annektálta a községet. A várostól szabadulni akart a helyi lakosság, ezért 2004-ben véleményt is nyilvánított a népszavazáson, ahol elsöprő többség tette le a voksát a leválás mellet.

– Jó érzéssel tölt el, hogy a nemzeti összetartozás emlékműve előtt állhatok. A hely sugározza a reményt. A faluban élőktől csak azt kérem, vigyázzanak a történelmi lakóhelyükre, ami egyben az ország kapuja is. A régiek legyenek hűek az elődeikhez, a betelepülők pedig legyenek méltók a település rangjához. Somoskőújfalunak tükröznie kell a magyarságát, emellett kapaszkodót kell nyújtania a Felvidék felé, hiszen ők a testvéreink, és ebben a gondolkodásban rejlik a nemzeti összetartozásunk – mondta Becsó Zsolt.

Az ünnepi hangulatot a 130 éves Bányász-Kohász Dalkör műsora, a helyi Kiskút Néptánccsoport bemutatója és Berei-Nagy Bianka előadása tette teljessé. A nemzeti színű szalagot Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke és Tábori Anita polgármester vágta át.