Éltetik a hagyományokat: harangszóval és vendégvárással fogadták a rimóci zarándokokat Kisbárkányban (galéria!)

Bozó Béláné – vagy ahogy a helyiek szólítják, Rozika néni – elmondta: nem egy egyszeri gesztusról, hanem egy lassan száz éves hagyományról van szó.

– Kilencvenöt évvel ezelőtt a kisbárkányiak megvásároltak egy harangot Rimóc községtől. Azt megelőzően csak egy kis harangunk volt, nagyobbra nem volt vagyona a településnek. Az évek múlásával végül sikerült kigazdálkodni az árát, így egyes elbeszélések szerint búzáért, míg más történetek alapján pénzért vette meg a falunk a harangot a rimóciaktól. Nagy nap volt ez a községünk életében, aki csak mozdulni tudott elment egészen a Malom-völgyig, és ott várták a szekeret, amely a harangot hozta. Ott fogadták, és egy búcsú keretében kísérték el Kisbárkányba – mesélte a harang történetét Rozi néni, aki azt is elárulta, hogy a szerződés a vételáron túl még egy fontos kitételt tartalmazott: minden évben, amikor a rimóciak áthaladnak a falun a szentkúti Nagyboldogasszony-napi búcsúra tartva, akkor megkongatják számukra a harangot. Ezt a hagyományt pedig azóta is, azaz immár lassan egy évszázada tartják Kisbárkányban.

Így történt ez szombaton is, amikor is nem sokkal a harangszó után csaknem száz zarándok tűnt fel az emlékpark melletti dombtetőn, amelynek alján a helyiek mellett Kiss Dávid plébános fogadta a búcsújárókat. Az atya rövid imádságot mondott a megjelentekkel, majd az Úr áldását kérte a zarándokokra, akiket ezután a helyiek agapéra invitáltak.

A rimóci születésű Beszkid János évről évre részt vesz a zarándokúton. Mint kifejtette: ez alkalommal reggel öt órakor gyülekeztek a településük templomában, ahonnan harmonikaszó kíséretében vonultak a falu határában álló kápolnához. Ott „útnak indító” áldást kaptak, majd Zsunypusztán keresztül megérkeztek Kisbárkányba.

– Nagyon megörültünk, hogy ilyen szeretettel fogadtak itt minket. Hálásak vagyunk az atya biztató szavaiért, illetve a helyiek vendégszeretetéért. Sok köztünk a fiatal, ugyanakkor a legidősebb zarándokunk már a hetvenes éveiben jár, ezért nyilván több megállót is beiktatunk a közel 26 kilométeres út során. A kisbárkányi pihenő után Márkháza felé vesszük az irányt, majd a végállomást a szentkúti nemzeti kegyhely jelenti, ahol a Rimóci Szent József Katolikus Férfiszövetség a sokéves hagyományhoz híven meleg étellel várja a zarándokokat – fejtette ki Beszkid János, aki maga is a katolikus férfiszövetség tagja.

Hozzátette: a kilencvenöt zarándok között voltak szécsényi, balassagyarmati, varsányi vagy épp nagylóci lakosok, ugyanakkor egy vonás az összes résztvevőben közös: mindannyian kötődnek valamilyen szállal Rimóchoz.

A búcsújárók közel egy fertályórát töltöttek pihenéssel Kisbárkányban, majd énekelve és rózsafüzért imádkozva haladtak tovább Szentkút felé.