A mozgás a testi-lelki frissesség kulcsa - vallja a vasdiplomás bátonyterenyei pedagógus

Szabó Gábor Budapesten látta meg a napvilágot, ikertestvérével és szüleivel a Csillaghegyen éltek. Az Árpád Gimnáziumban a neves edző, Iglói Mihály volt a testnevelő tanára, aki megszerettette vele a sportot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkoriban udvarolt egy kislánynak, aki lecsalta az atlétikapályára, így derült ki, hogy van tehetsége a sportághoz. A versenyeken szép eredményeket ért el, fő száma a távolugrás volt. A felnőttranglistán ifistaként a negyedik helyen szerepelt 6,76 méterrel, de volt korosztályos válogatott is. 

– Az érettségi után egy évet a lenfonó gyárban dolgoztam, mivel polgári származásom miatt nem tanulhattam tovább. Itt sok hasznos tapasztalatot szereztem. Aztán meghallottam, hogy a Testnevelési Főiskolán pótfelvételit hirdettek, jelentkeztem és sikerült is a felvételim – emlékszik vissza az évtizedekkel ezelőtti történésekre Szabó Gábor. – A diploma megszerzését követően három évig a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanítottam. A Balassagyarmaton testnevelő tanárként dolgozó unokatestvérem jelezte, hogy a bátonyterenyei 12 osztályos gimnáziumban keresnek pedagógust, itt dolgoztam 1960-tól 1972-ig. Ekkor a kisterenyei Váci Mihály Gimnáziumba kerültem, és egészen az 1992-es nyugdíjazásomig itt tanítottam. 

A vasdiplomás testnevelő tanár sokat tett Nógrád megye sportéletéért. Nevéhez fűződik a bátonyterenyei női kézilabda megszervezése és fejlesztése is. Csapata 1960 és 1969 között kilenc alkalommal nyert megyei bajnokságot úgy, hogy minden meccset megnyertek, csak egyet játszottak döntetlenre. Munkáját állami elismeréssel jutalmazták. Sok helyi és országos kitüntetést vehetett át, 2003-ban miniszteri elismerő oklevelet kapott és „Bátonyterenyéért” kitüntetésben is részesült. 

– A kézilabda és az atlétika szeretete mellett annak statisztikája is a szenvedélyemmé vált. Még ma is laptopon dolgozom fel a magyar férfi és női atlétikai eredményeket 1975-től – meséli Szabó Gábor, hozzátéve: – A magyar és a nemzetközi eredményeket is gyűjtöttem, és a világ minden tájáról voltak kiadványaim a sportágról. Hatalmas könyvtáram gyűlt össze az évek alatt, 40 ezer folyóirat és ötezer könyv volt a birtokomban. Ezeket a közelmúltban a Testnevelési Egyetem könyvtárának adományoztam, öt furgonnal szállították el. Örülök, hogy jó helyre került a gyűjteményem. 

A nyugalmazott tanár arra is kitért: minden gyereknek meg kell tapasztalni a mozgás élményét. A sport ugyanis amellett, hogy hozzájárul az egészségünk megőrzéséhez, rendkívüli fegyelemre tanít. 

– Fordulatos volt az életem, a hitemet azonban sosem hagytam el. Ez igaz a vallásra és a cselekedeteimre is, hiszek ugyanis abban, hogy meg tudom csinálni, amit magam elé tűzök – zárta szavait Gabi bácsi. 

Táncesten ismerte meg szeretett feleségét, ötvenkét évet éltek együtt | Szabó Gábor könnyes szemmel idézte fel azt az 52 esztendőt, amit feleségével, Alexandrával élt. – Tizenöt éves voltam, amikor megismertem, az Árpád Gimnázium egyik táncestjén. Onnantól csak vele akartam táncolni. Olyan szerelem volt a miénk, hogy ma is minden reggel gyertyát gyújtok és imádkozok a néhai feleségemért – mesélte Gabi bácsi. Mint mondta, öt évig udvarolt, majd a főiskola utolsó évében házasodtak össze, és két gyermeket, egy fiút és egy lányt neveltek. Négy unokának és szintén négy dédunokának örülhettek, azonban néhány éve végső búcsút kellett vennie feleségétől. – Nagyon szép házasságunk volt, a párom a helyi gyógyszertárban dolgozott. Amikor Bátonyterenyére kerültünk, egy idős néninél laktunk egyetlen szobában, majd munkásszállón éltünk a gyerekekkel – idézte fel Szabó Gábor, hozzátéve: – Aztán kaptunk egy másfél szobás szolgálati lakást. Amikor felparcellázták a földeket, építkezni kezdtünk. Nagyon sokat dolgoztunk a feleségemmel ezen a házon.