Fájó napok is beárnyékolták Vizslás legidősebb lakójának életét

Bencsik Gyuláné szeretett falujában látta meg a napvilágot 1928 februárjában, s a községhez azóta is hű maradt. Fiatalabb korában háztartásbeliként tevékenykedett, rengeteget dolgozott a szántóföldeken, és három lánygyermeknek is életet adott. 

– Időközben sajnos az egyiket 42 éves korában elveszítettem, így már csak két lányom teszi szebbé a mindennapjaimat. A férjem, aki bányász volt, 1992-ben, 69 esztendősen hunyt el. Három fiúunokám, illetve két lány- és egy fiúdédunokám van – mondta el hírportálunknak Erzsike néni. Részese volt egy borzalmas háborúnak, amelyben végleg elvesztette az édesapjátHozzátette: nagyon örül, hogy még mindig szeretett családja körében lehet. Élete során rengeteg jó dolog történt vele, de fájdalmas napok is jutottak neki bőven. Részese volt egy borzalmas háborúnak, amelyben végleg elvesztette az édesapját is. Megélt egy forradalmat, illetve több közeli hozzátartozóját is eltemette már. Mindezek ellenére nagyon boldog vagyok, hiszen csodálatos dédunokáim, unokáim, gyermekeim vannak, akik megbecsülnek. –Jelenleg a középső lányommal, Jolánnal élek. Szerencsére nem vagyok még ágyhoz kötve, de már nagyon gyengének érzem magam. Nem sokat járkálok, a konyhában még teszek-veszek, illetve a levegőre is ki-kinézek. Sajnos dolgozni már nem tudok, de még most is szívesen gondolok vissza a munkával töltött évekre. A földek mellett rengeteg libánk, malacunk, ökrünk és tehenünk is volt. A falusi embereknek szerintem nem kell mondanom, mennyi teendő volt ezekkel. Mindemellett kézimunkáztam is. Mostanra ezek már szép emlékek, jelenleg csak muskátlikat gondozok a lányom segítségével. Szorgalmasan locsolgatom a szebbnél szebb színben pompázó virágokat, hiszen nagyon tetszenek, örömem lelem bennük. Nyáron sokan a csodájára járnak a faluban, azt kérdezik, mivel öntözöm, mit csinálok velük, hogy ilyen szépek – mesélte boldogan Bencsik Gyuláné. 

Kérdésünkre elmondta: a családjában ő az első, aki ilyen szép kort megélt, a nyolcvanötödik életévüket már többen is betöltötték, de a kilencvennégyet még senki sem. A polgármester mindenkit arra biztat, ha teheti, szánjon időt az idősekkel való beszélgetésre– Nagyon boldog voltam, hogy a születésnapomon az egész család együtt ünnepelt, sok ajándékot kaptam tőlük, és még a polgármester is felköszöntött, mint a falu legidősebb emberét. Mielőtt elment, azt mondta, hat év múlva, a századikon is szeretne meglátogatni. Nem tudom, azt megélem-e még, de már így is rendkívül szerencsés embernek érzem magam – mondta könnyeivel küszködve Erzsike néni. 

Sándor József, Vizslás polgármestere kiemelte: az idős emberek tisztelete minden időben és minden kultúrában meghonosodott, egyfajta kötelesség. A fiataloknak illik meghálálni az idősebb generáció tagjai által nyújtott támogatást. –Vizslás Község Önkormányzata napi szintű segítséget nyújt a nyugdíjasoknak is, az pedig, hogy szépkorúak laknak falunkban, külön öröm. Községünk legidősebb lakóját, a 94 éves Bencsik Gyulánét a napokban virágcsokorral és bonbonnal köszöntöttem, továbbá a település minden tagja nevében kívántam neki további jó egészséget és további boldog éveket szerető családja körében – hangsúlyozta Sándor József. 

Hozzátette továbbá: mindenkit arra biztat, ha teheti, szánjon időt az idősekkel való találkozásra, beszélgetésre, hiszen ezek az emberek olyan bölcseleteket osztanak meg, amelyek a mai rohanó világunkban igazán hasznosak lehetnek. Rámutatnak mi az igazán fontos az életben, tapasztalatból tanítanak, megélt élmények alapján mesélnek a múltról és adnak tanácsot a jelenben.