Koszorúzás

2022.01.13. 17:09

A közel 80 évvel ezelőtti lavinaomlás áldozataira emlékeztek Salgótarjánban

Közel nyolcvan évvel ezelőtt tizenhat salgótarjáni fiatal indult meghódítani a Radnai-havasok legmagasabb csúcsút, a Nagy Pietroszt. A leventéket egy lavina temette maga alá, a szerencsétlenséget egyetlen ember élte túl. Az áldozatokra emlékeztek csütörtökön a régi központi temetőben.

Gulyás Edina

Az 1944-es erdélyi lavinaszerencsétlenség áldozataira emlékeztek a salgótarjáni központi temetőben található emlékfalnál

Forrás: NMH

Az 1944-es erdélyi lavinaszerencsétlenség áldozataira emlékeztek a salgótarjáni központi temetőben található emlékfalnál

Forras: NMH

A város önkormányzata az 1944-es lavinaszerencsétlenség áldozatainak emlékére rendezett koszorúzási ünnepséget csütörtökön a régi központi temetőben. Az emléktáblánál, amelyre a tragédiában elhunyt fiatalok nevét vésték, Németh Judit református lelkész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.  

– A református templom kriptájában nyugszik Liptay Pál, a lavinaomlás egyik áldozata. Nyughelyét egy Bóna Kovács Károly által készített dombormű díszíti. Egy kettétört fa szimbolizálja az elhunytat, fiatalon derékba tört életét. Nem is lehetne jobban ábrázolni ennél azt, amikor egy fiatal élet nem tud kiteljesedni – fogalmazott Németh Judit. – A hozzátartozók szívében, évtizedekkel a tragédiát követően is ott van a kérdés: vajon Isten miért nem mentette meg őket? Miért nem történtek másként az események?  

Mint mondta, amikor egy fiatal életet ragad el a halál, háborog a lelkünk. Hiába telt el a tragédia óta közel  80 esztendő, a hozzátartozók szemében ma is megcsillan a szeretet könnye. Azok is megrendülnek, akiknek családjaikban nem volt áldozat.

Németh Judit református lelkész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel
Forrás: Hüvösi Csaba / NMH

 – Könnyező szívvel állunk itt, de nekünk is szól Jézus szava: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él az.” – hangsúlyozta a református lelkész: – Van találkozás a halálon túl. Adjon nekünk Isten vigasztalást a feltámadás hitében. Higgyük és éljük meg a találkozást a síron túl. 

Pataki Csaba, a város alpolgármestere arra emlékeztetett beszédében: a Radnai-havasokban, sportküldetés teljesítése közben lavinaomlás áldozatául esett salgótarjáni levente síjárőr csapat tagjai előtt hajtunk ma fejet. 

– Ami az Erdélyt járó turistáknak napjainkban is kedvelt, népszerű kirándulóhelye, az nekünk egy tragédia színhelye. 1944. január 13-án egy csapat salgótarjáni levente kapaszkodott fel síléceivel az akkor még Magyarországhoz tartozó hegység északi lejtőin. Expedíciójuk, amivel hazájuknak és városuknak akartak dicsőséget szerezni, tragédiába torkollott – idézte fel az évtizedekkel ezelőtti történéseket az alpolgármester, hozzátéve: – A csapatból egyiküknek sikerült csak megmenekülnie, tizenöten a lezúduló lavina áldozatául estek.

Mint mondta, a fiatalok előtti főhajtást a II. világháború után évtizedeken keresztül tiltotta a magyar politika, emlékük azonban ne veszett el. A síjárőr csapat tragédiájának részleteit először Vertich József helytörténész tárta fel részletesen, majd magánszemélyek és civil szervezetek részéről is egyre jobban megerősödött emlékük megőrzésének szándéka. Ennek szellemében a város önkormányzata a lavinaszerencsétlenség 50. évfordulóján, 1994. január 13-án rendezte meg az első hivatalos városi megemlékezést, amelyet azóta is minden évben megtartanak. 

– A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet sportolóinak emberi tartása és teljesítménye nem halványul az időben. Tettük és haláluk felemel bennünket az ember erkölcsiségének magaslataira. Az áldozatul esett leventék teljesítményét és bátorságát kötelességünk kegyelettel megőrizni és példaként felmutatni a jövő generációinak – húzta alá Pataki Csaba.

Az esemény végén a leventéknek állított dísztáblánál a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait
Forrás: Hüvösi Csaba / NMH

Ezek is érdekelhetik