Esettanulmányt írt egy beomlott tarjáni kolónialakásról

Oroszné Lipták Andrea antidiszkriminációs szociális munka témakörben készített esettanulmánya az egykori salgótarjáni bányászkolóniák számára épített, mára többségében leromlott állapotú lakások, illetve az azokban élő helyzetét mutatja be.

Testközelből ismeri a problémát

– Régóta húzódó kérdés Salgótarjánban, hogy mi legyen az összkomfort nélküli kolónialakások sorsa, melyek még az egykoron virágzó bányászat hozadékai. A válasz idén megérkezett: oldják meg az ott lakók. 2021-ben a Centrál közben beomlott az összefüggő kolóniasor egyik lakrészének tetőszerkezete, és vele omlott az oldalfal – említ konkrét példát a szerző, aki maga is az érintett városrészben él, így jól ismeri a helyiek problémáit. – A lakrészben egy négytagú család lakott két kiskorú gyermekkel, mert nem fogadták el azt a lehetőséget, hogy az anyuka anyaotthonba menjen a gyermekekkel, az apuka pedig hajléktalanszállóra. A kisebbségi önkormányzat segítségével lakást kaptak a pálfalvai szegregátumban.

Oroszné Lipták Andrea az eset kapcsán azt írta: mivel osztatlan tulajdonról van szó, nem sokkal a beomlás után a kolóniasor tulajdonosai kaptak egy végzést, amely „olyan nyelvezettel volt fogalmazva, melyet csak szakemberek vagy a kivitelező érthet, egyszerű ember azonban még véletlenül sem”. A végzés értelmében a beomlott, sérült részt a tulajdonosoknak el kell bontani, és jó karbantartást biztosító munkálatokat kell elvégezni, a hulladékot pedig elszállítani. A szerző megjegyzi: az érintett kolónialakások tetőszerkezetében található azbeszt veszélyes hulladék, ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen ennek bontása, elszállítása szakértelmet igényel és jelentős költségekkel jár.

Segítség a nehéz helyzetben

ؘ– A végzés említi annak a következményeit is, ha a kitűzött időpontra elvégzendő munkálatok nem valósulnának meg. Eszerint felajánlás útján közreműködő szervnek, vállalkozónak adják ki a szakértelmet igénylő feladatot. A hivatalosan kirendelt vállalkozó költségei több mint 11 millió forintot jelentettek volna – ismerteti esettanulmányában az OR-ZSE hallgatója. Úgy fogalmaz: a Centrál közben lakó emberek nem ácsok vagy kőművesek; ha azok lennének, valószínűleg már jobb körülmények között laknának.

– Az egyik tulajdonos fia a következményektől tartva saját költségén fogadott egy vállalkozót a 25 négyzetméter alapterületű helyiség oldalfalának elbontására. Az ezzel járó hulladék elszállítására a roma önkormányzattól kapott segítséget, akik négy konténerrel, a helyi képviselő pedig egy konténerrel hozzájárult a költségek csökkentéséhez – számolt be a folytatásról Oroszné Lipták Andrea.

Hozzátette: a dokumentumokban szaknyelven leírt és kért munkálatokat – mint a tetőszerkezet megerősítése – a fiatalember maga végezte el egy felnőtt rokon és a környékbeli gyerekek segítségéve, ezzel megóvva és védve az ott lakók életét, valamint elkerülve a fejenként több mint egymillió forintos költséget. Mindezt önerőből, a vállalkozói ajánlatban szereplő összeg töredékéből valósította meg.

Példaértékű az eset

– Ez az eset példaértékű lehet a bányászkolóniákban élő emberek számára, már tudják, mire kell felkészülniük – hangsúlyozta a szerző, hozzátéve: az ajánlatban szereplő több mint 11 milliós munkadíj pedig külön tanulságos. Oroszné Lipták Andrea úgy véli, a kolóniában élők magukra maradnak súlyos lakhatási problémáikkal. Szívük szerint ők mennének, ha lenne hová és kapnának hozzá segítséget.

Az OR-ZSE hallgatója szerint fontos, hogy a többségi társadalom is tudja: vannak gyerekek, akik ilyen körülmények közül járnak iskolába.

– Az, hogy hová születik egy gyermek, a legtöbb esetben azt is eldönti, hogy milyen tanuló lesz, hogy milyen esélyei lesznek a jövőjét illetően – vonta le az esettanulmány legfontosabb következtetését a szerző.