2021.10.19. 17:30
Elfogadásra és odafigyelésre tanítja a gyerekeket a honti, vak rádiós
A testi fogyatékkal élő emberek is ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint a többi állampolgár. Sajnálat helyett együttérzéssel, segítő szándékkal forduljunk feléjük – véli Karvai Sándor, aki sosem látta a napfényt, nem gyönyörködött a természet szépségében, mert mindezt nem adta meg neki a sors, vakon született.
Karvai Sándor a pilinyi diákok körében. A találkozók fontos célja, hogy elfogadjuk egymást, mert minden ember érték
Forrás: NMH
Fotó: Sz. F.
A látássérültek életét megismerve minden bizonnyal jobban azonosulni tudunk életükkel, problémáikkal, s felerősödik bennünk az együttérzés, a segítő szándék. Karvai Sándor jelenleg Gyálon lakik, de Honton született, s hosszú ideig ott is élt. Születése óta vak, ennek ellenére boldog, elégedett 43 éves férfi, s tele van életoptimizmussal, elfogadja magát, az élethelyzetét. Feleségével, aki szintén látássérült, boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek.
Iskolákban tart előadásokat, fontosnak véli, hogy a fiatalok minél korábban megismerjék a testi fogyatékosok életét, mert úgy jobban elfogadják őket.
– Ha az utcán meglátnak egy vak embert, akkor nem csúfolják, nem sajnálják, és nem is kerülik ki, inkább segítenek neki átkelni az úttesten – mondta. Saját életén át megtanulta, hogy a fogyatékossággal együtt lehet élni. Mindenütt elmondja, hogy a látássérültek is dolgoznak, aktív, értékes tagjai a társadalomnak. Ő személy szerint Budapesten a Főkefe Kézmű cégnél dolgozik a marketing osztályon, emellett Balassagyarmaton a Megafon rádió műsorvezetője.
Jó érzéssel tapasztalja, hogy a fiatalokat érdekli a vak emberek élete. A pilinyi iskolások is komoly érdeklődést tanúsítottak irántuk, fegyelmezetten hallgatták előadását, s számos kérdéssel fordultak feléje.
Karvai Sándor jó pedagógiai érzékkel válaszolt a feltett kérdésekre, megmutatta a gyerekeknek, hogy közlekednek a látássérültek, miként ismerik fel a készpénzeket, hogyan kommunikálnak egymással és milyen is valójában a vakok írása. Az interaktív összejövetelen a tanulók kipróbálhatták, hogy hogyan lehet bekötött szemmel vizet tölteni egy pohárba, fehér bottal közlekedni, s bekapcsolódtak a vakok csörgőlabda játékába is.
– Ezeknek a találkozóknak egyik célja, hogy elfogadjuk egymást, mert minden ember érték, minden körülmények között embernek kell tudnunk maradni. Fontos, hogy úgy fogadjuk el magunkat, mint amilyenek vagyunk. Lehet, hogy holnap egy baleset miatt a ma még egészséges ember is a testi fogyatékosok körébe kerülhet.
Az előadás végén megköszönte a gyermekeknek az aktivitását, fegyelmezettségét, s egy kedves idézetével búcsúzott el tőlük: „Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat, járd végig a múltamat, éld át a fájdalmaimat, örömeimet. Tedd meg a lépéseket, amit én megtettem, és botladozz minden kőben, amelyben én megbotlottam, s állj fel, menj tovább úgy, ahogyan én tettem. Csak ezután ítélkezz felettem.”