Hiányoznak a gyerekek a kitüntetett nyugdíjas pilinyi óvónőnek

Varga Gyuláné négy évtizedes óvónői munkájáért megkapta a Piliny Községért kitüntetést. A volt vezető óvónőt örömmel töltötte el az elismerés, amivel sokéves hozzáértő munkáját hálálta meg a település vezetősége.

– Amióta nyugdíjasként töltöm a napjaimat, érzem, hogy egyre jobban hiányoznak a gyerekek. Természetesen jó végre megpihenni, mert az óvónő nemcsak játszik egész nap, hanem valóban kimerítő munkát végez. Sokszor a papírmunkát már otthon fejezi be a szakember és a munkámnak ez a része egyáltalán nem hiányzik már – hangsúlyozta a nyugalmazott óvónő, hozzátéve: – Nem választottam könnyű szakmát, de minden pillanata megérte a fáradozást, mert a gyermekek fejlesztése lényeges a későbbi boldogulásuk szempontjából. Különösen emberpróbáló feladat volt a hátrányos és a halmozottan hátrányos családból származó gyerekek integrációja és fejlesztése.

A nyugdíjas szakember elárulta, hogy egyre nehezebb feladattal szembesülnek azok, akik ezt a hivatást választják. A világ gyorsan változik és az elmúlt tíz-tizenöt évben jelentősen megváltozott a kicsik viselkedése. Mint mondta, már az óvodások életében is egyre nagyobb szerepet játszik a digitális fejlődés, ami a viselkedésükre és a kommunikációs készségeik fejlődősére is jelentős hatással bír. Utóbbi esetében sokan nem is gondolnák, hogy egy szinkronizált műsor vagy az állandó mesenézés artikulációs problémákat képes okozni.

– A gyerekek nemcsak a fülükkel tanulják meg az anyanyelvünket, hanem nézik a szájmozgást is a hallott beszédhez. Ha túlsúlyba kerülnek a különböző készülékeken megtekintett beszélgetések, akkor a kicsik nem fogják biztosan tudni, hogyan kellene helyesen formálni a szavakat. Többek között emiatt is növekszik a beszédproblémával küzdő gyermekek száma – mondta.

Varga Gyuláné munkájában elemi fontosságú volt a felzárkóztatás. Számos programot szervezett az intézménybe járó apróságoknak, de a pályázatokat is rendszeresen figyelte, mert igyekezett minden lehetőséget megragadni, ami a fejlődésüket szolgálta.

Tapasztalta, hogy a kicsiknek igénye van a társaságra. Könnyen tanulnak és szocializálódnak, igénylik a beszélgetést, a mesélést, amire sajnos a családok többségében nem kerül sor. Ez nemcsak egy-egy településen okoz gondot, hanem szinte mindenhol. A felgyorsult világban egyre több a munka. Kevesebb idő jut a gyerekekre még akkor is, ha nem több testvér él egy háztartásban. A beszélgetés lenne a kulcsa a jó kommunikációnak, mert lényeges, hogy mire iskolába kerül a gyerek, addigra megfelelően ki tudja magát fejezni a társai és a tanítók előtt.

Varga Gyuláné szakmai elhivatottságát az is tükrözi, hogy még mindig a szívén viseli a kicsik sorsát. Úgy látja, ha most azonnal nem is, de néhány év múlva újra részese lehet az óvodáskorúak életének, mint óvodapedagógus.