életút

2021.09.30. 13:50

A fotózás, a hegymászás és a barlangászat teszi teljessé a nógrádi nyugdíjas életét

Az 1952-ben született tősgyökeres salgótarjáni Buda László maga sem tudja eldönteni, hogy a családját követően mi áll legközelebb hozzá: a fotózás, a hegymászás vagy barlangászat. De korábban nem is rangsorolt e három terület, foglalatosság között, mert így volt teljes az élete. Manapság, életkora előrehaladtával módosultak a hangsúlyok: háttérbe szorult a magas csúcsok meghódításának szándéka, bár lehet, hogy még ezt sem adta fel véglegesen.

Csongrády Béla

Fotós: Hegedus Mark

A Madách gimnáziumi érettségit követően nyomdásznak tanult Budapesten – ahol kollégistaként széles körű érdeklődésre és ismertségre tett szert. Aztán kéziszedőként négy esztendőt töltött a Nógrád megyei nyomdában, s megpróbálkozott a fényképezéssel is. Első gépe egy szovjet úgynevezett Ljubityelj 2 volt, amellyel olyan képet is csinált az acélgyári salakhegyről, amely már régen nem is látható.

Ráadásul – hallgatva egy jóakaró tanácsára – élt a Dornyay Béla Múzeumban éppen adódott álláslehetőséggel. Szabályos és sikeres szakvizsga birtokában harminc éven át – 1976-tól 2006-ig – a jeles kulturális intézményben dolgozott dokumentaristaként. Közben egyre komolyabban, tartalmasabban bontakozott ki hegymászói és barlangászati tevékenysége is, amely az ő esetében mindig többet jelentett úgymond szórakoztató hobbinál.

Az idén, immár hatvankilenc éves korában barlangkutatóként jutott ismét egy nagy sikerélményhez: immár a huszonharmadik új föld alatti teret fedezte fel. A tél vége tájt, februárban fiával, Richárddal egy szakadékba vezető létra ácsolásának szándékával – amellyel a laikus érdeklődőknek, kirándulóknak kívántak segíteni – látogatott el a városhoz közeli rónabányai Szilváskőre, ahol egy adott helyen – noha az ottani barlangok általában hideg mikroklímájúak – elolvadt hóra figyelt fel, s ez februárban igencsak szokatlannak tűnt számára. Már akkor elhatározta, hogy utánajár e jelenségnek, s ezt júliusban az egyik idei barlangtábor – amely munkájában hasonló érdeklődésű romhányi és szügyi fiatalemberek is részt vettek – keretében meg is tette. Elsőként a rendkívül szűk járatban – de ezt már megszokta s filigrán testalkata alkalmassá is teszi ilyen vállalásra – ő maga ereszkedett le kötélen az ismeretlenbe.

Buda László élvezettel számolt be a Szilváskőn talált új barlangról
Fotó: Hegedűs Márk / NMH

Készültek fotók, és azóta már megrajzolta a feltárás alatt lévő úgynevezett harmincnégyes, tíz méter hosszú és mintegy 3,5 méter mélységű barlang vázlatos térképét is. Ez illeszkedik a szilváskői hasadékrendszer Pintér Zoltán és a helyi barlangok Eszterhás István általi, 1997 és 2004 között végzett felméréseihez.

Tervei szerint októberben Buda László is ismét megjelenik majd Szilváskőn, és megint csak többedmagával, hogy még alaposabban ismerjék meg és dolgozzák fel az új felfedezéssel kapcsolatos paramétereket, tudnivalókat.

Szilváskő néhány jellemzője

Mint Eszterhás István tanár, vulkanológus is dokumentálja, az adott hegycsoport a hazai vulkanizmus egyik utolsó stádiumában, kb. kétmillió éve jött létre, amikor is a korábbi homokkőrétegekre és egyéb laza szerkezetű üledékekre mintegy 80-100 méternyi bazalt került. Ezt – és az alatta lévő szenet – az 1800-as évek végén kezdték el kifejteni. Miután kitermelték a szénrétegek zömét, a bánya 1917-ben beszakadt és keletkezett egy hasadékrendszer, amelyben a kőtömbök beboltozódtak, s így bazaltformációk és nem mészkő alapú barlangok keletkeztek. Ezekről először Dornyay Béla számolt be útikalauzában 1929-ben. A szakszerű kutatás mintegy bő két évtizeddel ezelőtt kezdődött el.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában