Idősek, betegek, szociális ellátásban részesülők búcsúját tartották Szentkúton

A ferences rend híres és sok kegyelmet közvetítő ünnepén gyűltek össze hétfőn Szentkúton. Az olaszországi Assisitől délre fekvő Porciunkula néven ismert helyen – amely azt jelenti, hogy kicsi rész –, egy erdőben volt található az eredetileg Angyalos Boldogasszony nevét viselő kápolna. Ezt maga Szent Ferenc társaival együtt állította helyre romjaiból. Ez napjainkban Porciunkula-kápolnaként ismert, ennek a felszentelését ünnepelték hétfőn.

– Ellentétben a különböző kultúrákkal, a keresztény emberek mindig is vallották, hogy gondoskodni kell az idősekről és a betegekről. Az idők változnak, napjainkban sok esetben már a családi ház nem tudja biztosítani azokat a feltételeket, amelyek a szépkorúak ellátásához szükségesek, ezért a szociális intézmények nyújtják számukra a megélhetést, az otthont. Bár tudjuk, hogy ezek sohasem pótolhatják a családnak, az igazi otthonnak a szeretetét, de mégis az a gondolat vezérel bennünket, hogy valamilyen módon gondoskodni szeretnénk a ránk bízottakról – emelte ki prédikációjában Szocska Ábel.

A görögkatolikus püspök kifejtette: napjainkban arra lett figyelmes, hogy a megbecsülésen túl egy másik végletbe kezdenek átesni az emberek.

– Az időseket már nem merjük öregeknek nevezni, hanem szépkorúaknak, régebb óta fiataloknak hívjuk őket. De miért? Amikor az idősek között járok, azt mondják, hogy ez az élet elröppent, de a lelkük fiatal maradt. A testünk megöregszik, ami nem baj. Gondoljunk csak bele, hány és hány ember van, akiknek nem adatott meg az időskor. Aki megélte, az becsülje meg, hiszen ez az életünknek a része. Az öregkor szép, nem kell szégyellni – mutatott rá Szocska Ábel.

Ezen gondolatok elhangzása után pedig kiszolgáltatták a betegek kenetét.