múltidéző

2021.04.16. 14:34

A holokauszt magyarországi emléknapja előtt tisztelgünk

Amikor időről időre felbukkan a közgondolkodásban és a közemlékezetben a salgótarjáni zsinagóga épülete, vele együtt megelevenedik az egykori helyi zsidó közösség is, azaz városunk múltjának egy igen jelentős darabja. A korábban róluk készített Salgótarjáni zsidótörténet, ami Szederjesi Cecília összeállítása, kiváló minőségű, igényes, hiánypótló történészi munka. Amikor szembejön ennek a közösségnek a sorsa, elénk tárul a holokauszt borzalma, és többen felháborodva említik a zsinagóga lebontását, elpusztítását, de azonnal hozzá kell tennünk: az első lépés mindehhez a zsidó közösség elleni népirtás volt még 1944-ben. A holokauszt magyarországi emléknapja előtt tisztelgünk.

Veszelovszki Balázs

Nem 1944-ben kezdődött a támadás

Azt még középiskolás tanulmányainkból tudjuk, hogy a „nulladik zsidótörvény” (sokan így tanítjuk) az 1920-as numerus clausus volt, ami számadatokkal is meghatározta a felsőoktatásban tanulók arányát, kirekesztve a zsidókat (is) a felsőoktatásból. Majd 1938-ban megszületett az első zsidótörvény, amely – leírni is szörnyű – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fényes ünnepségei alatt, május 29-én lépett hatályba.

Ennek lényege az volt, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. Itt még vallási és nem származási alapon minősítettek valakit zsidónak. Hiába tiltakoztak ellene a művészvilág és az értelmiség nem zsidó tagjai (például Kodály, Móricz vagy Bartók), nem talált meghallgatásra.

A második zsidótörvény 1939-ben született, Teleki Pál miniszterelnöksége idején. A jogszabály nagyrészt faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak, bár a vallási hovatartozás is fontos viszonyítási alap maradt. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. Számtalan család ment tönkre emiatt, sokan ekkor vagy már korábban kivándoroltak.

A jobbratolódás eredménye a további szenvedés

A folyamatos németbarát intézkedések közé illik be a harmadik zsidótörvény is, amelyet 1941-ben hoztak meg. Ennek lényege, hogy már a házasságot és a kapcsolatot is megtiltja a zsidók és nem zsidók között, és további származási kimutatásokat kellett készíteni.

1942-ben aztán további jogfosztó rendeletek születtek: megfosztották a zsidóságot a bevett vallási státusztól (amit 1895-ben kaptak meg), és elismert vallás lett. Vagyis mindenféle állami támogatást megvontak a zsidó közösségektől, köztük a tanintézményeiktől és a szociális intézményeiktől. Megtiltották, hogy belépjen bárki is a zsidó felekezetbe (például házassági okokból). Szintén ebben az évben születik meg a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanjaikról szóló törvény, amit sokan „negyedik zsidótörvénynek” emlegetnek. Ez megfosztotta őket – némi állami támogatásért cserébe – a földjeiktől, és nem vásárolhattak mezőgazdasági ingatlant a továbbiakban.

Az évszámok is beszédesek a németorientációban: több történész is vallja, hogy az első zsidótörvényért a Felvidék, a másodikért pedig Erdély térhetett vissza hazánkhoz a bécsi döntésekben. Bár a visszatérés a határon inneni és túli magyarok számára felemelő ünnep volt, ha ez volt az ára, bizonyosan meghúzódik mögötte a tragédia árnyéka is.

Béke szigete

A törvények ellenére azonban hazánk sokáig még a zsidók számára is a „béke szigete” volt, hiszen a környező területeken több inzultus érte őket. Ezért is történhetett, hogy 1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából. Ők aztán hamis papírokkal bujkálhattak.

Bár a munkaszolgálat alól nem mentesülhettek, tömeges gettósításra és koncentrációs táborokba való elhurcolásra 1944-ig nem került sor.

A ma köztünk élő idősek legtöbbje, akik akkor gyerekek voltak és az iskolapadban együtt tanultak, a szabadidőben pedig együtt játszottak, barátkoztak a zsidó lányokkal és fiúkkal, sajnálkozva, együttérző módon beszélnek osztálytársaik, barátaik, szerelmeik későbbi sorsáról. Mindig békés, szerethető és jó embernek írják le őket.

Film is készült a zsidóság ellen

Híres és hírhedt a külföldi történelemből a Jud Süss című 1940-es náci propagandafilm. De hasonlóan hírhedt propaganda lehetett az 1942-es magyar Őrségváltás című film is. Bár a Filmarchívumban csak töredékként maradt meg az alkotás, mégis nagy vihart kavart már a forgatása is (több színész a film ízléstelensége miatt visszaadta a szerepet), a bemutatója is és 1945 után is konfliktus származott több színésznek a filmbeli szerepe miatt az igazolóbizottsággal. Bár nem művészi (értsd: televíziós bemutatás) értelemben, de történészi szemeknek bizonyosan kínálna újat a film, ha láthatnánk. A propagandaalkotás a zsidóellenes intézkedéseket próbálta igazolni, az „új honfoglalás” és az „őrségváltás” jegyében állította szembe egymással a múlt zsidó vezetőit a jelen magyar vezetőivel.

A német megszállás után kezdődtek a legborzasztóbb idők

Hazánkat 1944. március 19-én megszállták a németek, elvesztettük önállóságunkat. A teljhatalmú megbízott Edmund Veesenmayer lett, a miniszterelnök pedig Sztójay Döme. A Gestapo (titkosrendőrség) több személyt is letartóztatott, legismertebb történet a Karády Katalin és Jávor Pál elleni fellépések és kínzások.

A kormány elrendelte a zsidók számára a sárga csillag viselését, majd vagyonukat elkobozták, állásukat felmondták. A 825 000 magyar zsidónak megtiltották az utazást, lakókörzetüket nem hagyhatták el. 1944. április 16-án Kárpátalján felállították az első gettókat, éppen ezért ez a nap a magyarországi holokauszt emléknapja. (Kárpátalját 1939 tavaszán csatolták vissza hazánkhoz.)

1944 április közepe és július eleje között gyakorlatilag az egész országban – utoljára Budapesten – végrehajtották a gettósítási akciót. Július elejére több mint százhetven gettóban 437 000 zsidót zsúfoltak össze. A borzalmas életkörülmények, az embertelen bánásmód ellen többen is tiltakoztak, próbálták menteni az embereket.

A feljegyzések szerint május 15. és június 7. között Kárpátaljáról, Északkelet-Magyarországról és Észak-Erdélyből mintegy száz szerelvény indult Auschwitz felé. Az út a lengyelországi haláltáborokba – szörnyű higiéniai körülmények között, étlen-szomjan – több napig tartott. Jó néhányan nem bírták ki a megpróbáltatásokat, s még útközben meghaltak. A kiszállított zsidók mintegy harmadát minősítették munkaképesnek, a többieket megérkezésük után elgázosították, holttestüket a krematóriumokban elégették. Auschwitz helyén ma is ott áll a tábor, ami megidézi a borzalmakat.

Menteni a menthetetlent

Horthy 1944 júliusára szerzett tudomást a deportálásokról és mint kormányzó megtette a szükséges politikai lépéseket, menesztette a kormányt, de ekkor már késő volt. 1944 júliusára már csak a budapesti és a munkaszolgálatos zsidók maradtak Magyarországon. A szenvedéstörténet állomásait jól tárja elénk Radnóti Miklós sorsa.

Bár az ország vezetése több ízben is megpróbált menekülni a veszedelem elől, nem sikerült. A kiugrási kísérlet kudarcot vallott és következett a nyilas rémuralom, ami 1944. október 15-től a még megmaradt zsidóságot is további szenvedés elé állította. A Szálasi Ferenc nevével fémjelzett időszak a szenvedés utolsó, de embert próbáló hónapjait hozta sokak számára.

Mindig akadtak azonban olyanok, akik próbálták megtenni a lehető legtöbbet az ártatlan embertásaikért. A legkisebb jó cselekedet is a legnagyobbnak ért fel ezekben a borzalmas időkben. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet számukra hozta létre a „Világ Igaza” kitüntetést, amelyet többen kiérdemeltek már Magyarországon is.

Emlékezünk és emlékeztetünk

A feladatunk ma, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy felhívjuk a diákok figyelmét a szélsőséges eszmék terjedésére és a pusztító következményekre. Hogy példát állítsunk eléjük a felebaráti szeretetről, arról, hogy meg kell tenni minden tőlünk telhetőt embertársainkért, még a legnehezebb időkben is. Az emléknap arra is tanít, hogy a borzalmakat nem szabad elfelejteni, az áldozatokra emlékezni kell, a tiszteletet meg kell adnunk az embermentőknek. És arra is, hogy mindezeket a gondolatokat át kell adnunk a jövő nemzedékének is.

Címkék#holokauszt
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában