Ma a szabadság hőseként tisztelik az internálótábort is megjárt 93 éves szécsényi veteránt

Tavaszt idéző napokon, de még a meleg szobájában „lapozgattuk” élete naplóját. Szülei földművesek voltak, ő a nyolc osztály elvégzése után nem tanult tovább, otthon segített a családnak. Később telefonszerelőként helyezkedett el a postán. A jó labdaérzékkel és adottságokkal rendelkező fiú már 17 évesen a szécsényi felnőttlabdarúgó-csapat tagja lett. Sport iránti szeretete a mai napig megmaradt, az újságolvasást mindig a spotrovatnál kezdi, s televízión megnézi a labdarúgó-mérkőzéseket.

Fiatalként bekapcsolódott a helyi öntevékeny színjátszó körbe is. A szervezet feloszlatásáig tagja volt a Katolikus Legény Egyletnek. Szereplője volt a helyi szüreti felvonulásoknak. Katonai évei után a Nógrád Megyei Állatforgalmi Vállalat szécsényi kirendeltségén dolgozott. Közben tanult, képezte magát, s a kirendeltség vezetője lett. A három járás – Szécsényi, Balassagyarmati, Rétsági – kirendeltségeinek összevonását követően Balassagyarmatra került.

– A Rákosi diktatúra ellen 1956 októberében, a vidéki városokban is lázadtak az emberek. Balassagyarmaton a börtönhöz vonultunk, s követeltük, hogy engedjék szabadon azokat a bebörtönzött fiatalokat, akik a forradalom eszméivel érkeztek a városba Budapestről. A tömeg nyomásának hatására kiengedték őket. Ezután a kórház elé vonultunk, ahol ledöntötték a szovjet emlékművet. Szécsényben nemzetőrnek álltam – emlékezett vissza. A forradalom szécsényi vezetőit, akik nem emigráltak, bebörtönözték. Ő tovább dolgozhatott, de nem sokáig.

– Munkahelyemen megjelent két rendőr, és Salgótarjánba vittek a kapitányságra, ahol négy napig ültem a fogdában, mire sor került a kihallgatásomra. Ezután visszavittek a cellába, ahol kaptam egy pofont. Fájt az arcom, de sokkal jobban fájt a lelki terror, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság. A tököli internálótáborba kerültem, ott raboskodtam. Amikor hazaengedtek, a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy a kétéves kislányom nem ismert meg – idézte fel könnyes szemmel az egykori eseményeket.

Hazakerülve jelentkezett a munkahelyén. Az egykori igazgató „nagyon rendes volt hozzá”, felvette.

– Két gyermeket neveltünk fel: Ágnest és Zoltánt. Lelkileg teljesen összetörtem, amikor Zoltán fiunk 1973-ban, 26 éves korában tragikus körülmények között elhunyt – mondta fájdalmas szívvel. Munkahelyéről 1988-ban vonult nyugállományba. Ma is a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének a tagja. Megkapta az 1956-os Emlékérmet, a Szabadság Hőse emlékérmet, a POFOSZ aranykoszorús emlékérmét, a Honvédelemért aranyérmet. Szécsény Város Önkormányzata 2014-ben Szécsény Városért díjjal tüntette ki.