szívmelengető

2021.03.05. 19:50

Családja és dédunokái adnak erőt a 90 éves nemti dédnagymamának

A szobában mindenhol az unokák és a dédunokák mosolyognak a fotókról. A 90. születésnapjára is fényképekből összeállított könyvet és fotónyomatos plédet kapott Szabó Kálmánné Ilona néni, utóbbit azért, hogy amikor magára teríti, úgy érezhesse: szerettei ölelik körbe. Azonban csak most, a járványhelyzet miatt nem szoríthatja magához családtagjait, a vírus előtt gyakran együtt voltak.

Gulyás Edina

A település polgármestere átadta a magyar kormány emléklapját

A napokban ünnepelte 90. születésnapját a településen élő Szabó Kálmánné Ilonka néni, aki már a ház ajtajában vár. Szépen rendezett szobába vezet, ahol szinte minden irányból 3 gyermeke, 8 unokája és 12 dédunokája mosolyog rá. Sajnos a járvány miatt nem találkozhat olyan gyakran a család, amennyire megszokták és szeretnék. Azonban az első koronavírus elleni vakcinát már megkapta Ilonka néni, és a családja is beoltatja magát. Így bíznak abban, hogy mielőbb újra sok időt tudnak együtt tölteni.

– 1931-ben, az Alföldön, Besenyőtelken születtem. Nagy tragédia az életemben, hogy hároméves koromban édesanyám belehalt a szülésbe és a testvéremet is elveszítettük – emlékezik szomorúan Ilonka néni, hozzátéve: – Az édesapám később elvett egy másik asszonyt, így mostohám lett. Mindig azt gondoltam, hogy az Isten kárpótlásként adta nekem a szerető páromat, a három gyermekemet és azt a nagy családot, ami azóta is nap mint nap körülvesz engem.

 

„Isten kárpótlásként adta nekem a szerető páromat, a három gyermekemet és a nagy családot” | Beküldött fotó

Mint mondta, férjével, aki szintén félárva volt, a színjátszó körben ismerkedtek meg. 1948-ban, Mátrave­re­bély-Szentkúton házasodtak össze. Akkor még nagy kultusza volt a kegyhelynek, sokan gyalog is elzarándokoltak oda. Később két unokája is Szentkúton házasodott.

– Férjemet, aki a vasútnál dolgozott, 1952-ben Kisterenyére helyezték. A környező települések közül Nemti tetszett meg a legjobban, hát ide jöttünk albérletbe anyósommal együtt – meséli Szabó Kálmánné, aki arra is kitér: – A régi épületet, ahova költöztünk, sok munkával hoztuk rendbe, még nagy hassal is súroltam a gerendákat, már a második gyermekünket vártam. Később elbontottuk a rossz házat és újat építettünk. A párom két lóval a szuhai patakból hordta a követ, nagyon sokat dolgoztunk egész életünkben. Sok munkával gyönyörű kertészetet alakítottunk ki a ház mögött. Sokan el sem hitték, hogy ebben a rossz földben megterem valami, de a férjem szinte mindenhez értett. Így gyönyörű zöldségeskertünk lett, az ott termelt salátát, uborkát és más finomságokat a saját zöldségesünkben árultuk. Én voltam az eladó, később a helyi boltban dolgoztam.

A település polgármestere átadta a magyar kormány emléklapját

Mint mondta, nagyon büszke a három gyermekére, akik mindig itt éltek a közelében. Ketten közülük pedagógusok és elismert emberek lettek: Pethőné Szabó Piroska népi iparművészt és Szabó Jánost, a Nógrád Táncegyüttes egykori vezetőjét sokan szeretik és tisztelik. A középső fiú pedig mérnökember lett, szinte mindent megszerel a ház körül.

– Nem érzem úgy, hogy ilyen idős vagyok, az apai nagymamám 107 éves koráig élt – mondja a mindig mosolygós Ilonka néni, hozzátéve: – A jó Isten egészséget, a családom, főleg a dédunokáim pedig sok erőt adnak. Sosem vagyok magányos, elégedett vagyok azzal, amit az élet adott.

Varr, virágokat gondoz, rejtvényt fejt és sokat olvas, de a híreket is követi

Ilonka néni amellett, hogy zöldségesben dolgozott, mindig nagyon kreatív ember volt. Amikor elvégezte a nyolc osztályt, annak ellenére, hogy jó tanuló volt, nem tanulhatott tovább. Egy varrónő mellett lett gyakornok. Később az itt szerzett tudást kamatoztatta: menyasszonyi ruhákat készített, és a környéken élő fiatalok sorban álltak, hogy farmert varrjon nekik. – A Nógrád Táncegyüttes fellépő­ruháit sokáig én restauráltam, de hímeztem is, sőt a varrógépem ma is működik, kisebb javításokat még megcsinálok – avat be Ilonka néni, hozzátéve: – Mindezek mellett rejtvényt fejtek és olvasok. A világ napi történéseit is szemmel tartom, szeretem megvitatni azt a dédunokákkal. Még tavaly is 150 üveg savanyúságot raktam el télire a lányom segítségével, és a virágokat is én gondozom. Mindennap sétálok, ha az időjárás az udvaron nem engedi, akkor a szobában. Amíg a kezemet fel tudom emelni, megcsinálom, amit lehet. Nagy bánatomra a templomba már nem tudok eljárni, de itthon mindig imádkozok, és havonta egyszer meglátogat a településen szolgáló pap.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában