járvány

2021.02.22. 19:50

Igazi csoda: így gyógyult ki az idős férfi a koronavírus-fertőzésből

A friss adatok szerint hazánkban eddig több mint háromszázezren gyógyultak ki a koronavírus-fertőzésből. Ki könnyebben, ki súlyosabban élte meg a tüneteket, és olyanok is sokan vannak, akik kritikus állapotból tértek vissza közénk. Nyugat-nógrádi szerzőnk, Horváth Eszter apósa az utóbbiak közé tartozik. Íme az ő Covid-története…

Horváth Eszter

Forrás: Shutterstock

Fotós: Shutterstock

Apósomat de­cember elején súlyos állapotban vitte a férjem kórházba. Légzési nehézségei voltak, erős gyomortáji fájdalmai és alig bírt járni. A tünetek jóval korábban kezdődtek hasmenéssel, lázzal. Mivel apósom nem az a fajta, aki megijed egy „kis náthától”, sokáig nem foglalkozott velük; mi, a családja pedig karanténban voltunk a saját fertőzöttségünk okán.

A kórházban aztán apósom esetében is igazolták a betegséget és sajnos már a tüdőgyulladást is. Az állapota hamar jobbra fordult, kezelést és oxigént is kapott. Amikor szüksége volt rá, csak felvette az oxigénmaszkot – ez sokat használt, és egy ideig úgy tűnt, hogy könnyen túlesik a betegségen. Két hét múlva azonban ismét felszökött a láza, a hideg rázta. Ekkor az orvosok másfajta antibiotikumokkal próbálkoztak, ami még mindig eredménytelennek bizonyult, mert néhány nap múlva újabb hidegrázásos roham fogta el, tüdőrepedést kapott és lélegeztetőgépre került.

A helyzetet kétségbeejtőnek éltük meg, hiszen a kórházban teljes látogatási tilalom volt. Amíg a papa jó állapotban volt, addig tudtuk vele tartani a kapcsolatot telefonon, miután azonban a gépre került, ez érthető módon megszakadt. Mindez éppen karácsony előtt, december 23-án este történt. A szenteste persze sírással, a kórház hívogatásával és rettegéssel telt.

Miközben mások karácsonyfát díszítettek, apósom mélyaltatásban feküdt a Covid-intenzív osztályon. A nővérektől annyit tudtunk meg, hogy az állapota válságos.

Koronavírus Nógrád megyében

A dosszié további cikkei

Apósom hat napot töltött lélegeztetőgépen. Mi, a családja ugyanennyit kétségekkel, félelmekkel telve, imádkozva, információk után kutatva az interneten, állandóan mécsest égetve. A kórház hívása előtt mindennap valósággal rettegtünk attól, hogy mit mond majd a nővér vagy az orvos, aki felveszi a telefont. December 30-án reggel aztán végre fellélegezhettünk: ekkor tudtuk meg, hogy javultak apósom eredményei, így estefelé felébresztik és leveszik a gépről.

Csodás fejlemény! Másnap reggel már beszélhettünk vele telefonon. Persze még zavart volt egy kicsit, de él, így reménykedhetünk – gondoltuk! A következő napok azonban még további megpróbáltatások elé állították őt.

Döbbenetes tapasztalat, hogy hat nap mozdulatlanság mennyire legyengíti az emberi testet. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy a szervezete teljesen legyengült a betegséggel való küzdelemben. A papa még két hétig feküdt a kórházi ágyon úgy, hogy segítséggel tudott csak felülni, felállni, és ennyiben ki is merült a napi mozgás. Az immunrendszere teljesen leépült az úgynevezett citokinviharok miatt. (A citokinvihar súlyos immunreakció, nagy kockázatú gyulladásos állapot – a szerk.) Végül, hála az orvosok, nővérek és az összes kórházi dolgozó áldozatos munkájának, sikerült legyőznie ezt is.

Több mint egy hónap telt el a betegsége kezdete óta, mire két negatív teszt birtokában január 23-án megkapta a „távozási engedélyt”. Persze ma is vigyáznia kell magára, sokat kell még erősödnie, és jó darabig még segítségre szorul. Lehet, hogy soha nem lesz már ugyanaz, mint aki volt, de itt van nekünk, a családjának. Túlélte, és ez a lényeg! Úgy tartja a mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít… Reméljük, hogy így lesz, és még nagyon sok évet tölthetünk együtt vele és 2021 karácsonyán be tudjuk pótolni a koronavírus miatt elmaradt szentestét is!

A nővérek a minap mondták el a papának, hogy vele együtt egyszerre tízen voltak lélegeztetőgépen, közülük egyedül ő élte túl…

Örökké hálásak lesznek a kórháznak

A kórházzal kapcsolatban a legmeghatározóbb momentum számomra a kétségbeesés és a feltétlen bizalom. A kétségbeesés a teljes kiszolgáltatottság és a kapcsolat hiánya miatt, a feltétlen bizalom pedig azért, mert el kellett hinni, hogy odabent jó kezekben van, mindent megtesznek érte és meg fogják menteni az életét. Le a kalappal a kórházi dolgozók előtt! Heroikus munkát végeznek napról napra, mégis kedvesek, segítőkészek, és egy-egy ilyen csodás gyógyulás nekik is sikerélmény! Örökké hálásak leszünk nekik.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában