díszpolgár

2021.02.23. 19:50

Mindig is szívügyének tartotta Salgótarján fejlesztését a friss díszpolgár

Dr. Juhász Tibor több évtizede széles körben megbecsült, elismert személyisége Salgótarján társadalmi, gazdasági és civil életének. Munkásságát a közelmúltban a város önkormányzata díszpolgári címmel jutalmazta.

Palchuber Kinga

Dr. Juhász Tibor a város díszpolgári címéért kapott oklevéllel és emlékplakettel

Forrás: NMH

Fotós: L.B.

– Hogyan kezdődött a sikertörténet?

– Szüleim köztiszteletben álló parasztemberek voltak, s azzal indítottak utamra: „fiam, ne hozz szégyent magadra és a családodra sem!” Mindig ennek szellemében tanultam és dolgoztam. A középiskola után, 1955-ben a Magyar Nemzeti Bank Nógrád Megyei Igazgatóságánál kezdtem el a pályafutásomat, ahol egy kiváló igazgatóhelyettestől rengeteget tanultam a szakmáról. Ezt követően húsz éven át az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságán láttam el feladataimat. Ez idő alatt tizenegy újításomat fogadták el, ebből nyolcat anyagilag is elismertek. A legjelentősebb feladatom az építési kölcsönigénylések elbírálásának az egyszerűsítése volt. Addig tételes költségvetést kellett készíteni az alapárok kiásásától a teljes befejezésig. Én számításokkal négyzetméterre dolgoztam ki a szorzószámomat.

– Ezt követően egy évtizedig a Salgótarjáni Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályát vezette. Hogyan emlékszik vissza az akkori Salgótarjánra?

– Fő feladatom a városfejlesztés, a beruházások szervezése és a lebonyolításban való részvétel volt. Legjelentősebb munkánk az új Városháza létrehozása, de ezentúl is óriási építkezések zajlottak a megyeszékhelyen. A Beszterce-lakótelepen lakások százait emelték fel, az iskolával, az óvodával, a különféle szolgáltatókkal, az utakkal és a járdákkal együtt. A Gorkijon a lakosság igényei ehhez hasonlóan teljesültek, de a Kemerovó-lakótelep is folyamatosan fejlődött. A nyugati városrészen a szanálásokat jelentős lakás- és szolgáltatóház-építések követték. Az Arany János úton a Madách Imre Gimnázium, míg a Pécskő úton a kétszáz lakásos épület és az uszoda készült el, de ekkor történt meg a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola külső és belső felújítása is. Emellett három „piros iskola” épült a városban – egy a Kemerovó-, kettő pedig a Gorkij-lakótelepen.

Dr. Juhász Tibor a város díszpolgári címéért kapott oklevéllel és emlékplakettel
Fotó: L.B. / NMH

– Tizenöt évvel ezelőtt települési képviselőként, majd Salgótarján társadalmi megbízatású alpolgármestereként is szívén viselte a város fejlődését. Milyen eredményeket tudna kiemelni?

– A négyéves alpolgármesteri időszakom alatt többek között elkészült a Kálmán Imre út. Kijártam, hogy Csókáspusztán az áramszolgáltató bevezesse a közvilágítást, és az addig ihatatlan vizű kút a kitisztítás után új szivattyút kapott. A Síküveggyárral szembeni buszvárót fedetté alakítottuk, és a körzetemben több közvilágítási problémát is orvosoltunk. Rendkívüli feladatot jelentett a Szécsényi úti árvízveszély elhárítása.

– Emellett eredményesen tevékenykedett a város civil életében is.

– A Szövetség a Városért Polgári Kört 2002-ben alapítottuk, amelynek tagjaival célunknak tekintettük a kölcsönös tiszteleten alapuló együtt gondolkodást és munkavégzést. Előadások sokaságát rendeztük meg nagy sikerrel. Meghívásunkra mások mellett Makovecz Imre, Lovas István, dr. Mikola István, Járai Zsigmond, Eperjes Károly, Jókai Anna, Pozsgai Imre és Dr. Papp Lajos szívsebész professzor is a városba látogatott. A legnagyobb sikert az akkor országosan elismert Történelem Főutcája című rendezvény jelentette, amely mintegy 1400 embert vonzott a városi sportcsarnokba. Amikor a székelyföldi Nyikó völgyét 2005-ben elöntötte az árvíz, polgári körünk az elsők között ért a helyszínre. Mintegy ötven csomag ruhaneműt és 740 ezer forintot adományoztunk a károsultaknak.

– Ha már ezt említi… ön sokat tett Salgótarján erdélyi kapcsolatainak ápolásáért, a határon túli magyarok megsegítéséért.

– Jó baráti kapcsolatot ápoltam a székelyföldi, a csíksomlyói és a székelyudvarhelyi barátaimmal. Gergely István plébános nagy segítségemre volt e kapcsolatok ápolásában, ő volt az, aki 1987-ben Csíksomlyón kezdte el maga köré gyűjteni a kóborló, elhanyagolt gyerekeket. Számukra iskolát alapított és létrehozta az Árvácska együttest is, amely ötször mutatkozott be pásztorjátékával és hangversenyével a salgótarjáni közönségnek. Csángóföldre nyolc tonna ruhaneműt és 150 ezer forint adományt vittünk a rászorulóknak.

– Mely újításokra büszke még, amelyeket civilként meghonosított Salgótarján életében?

– Varga András esperesplébános azzal a kéréssel keresett meg évekkel ezelőtt, hogy a város minden évben megemlékezhetne az elhurcolt ferencesekről. Ezt támogatva 2010-ben emléktáblát készíttettem, amit dr. Beer Miklós püspök szentelt fel. Szintén az atya figyelmének köszönhetően újjáélesztettük az adventi gyertyagyújtás hagyományát a központban. Salgótarján legendás labdarúgóját, Szojka Ferencet 80. születésnapján egy róla készült szoborral köszöntöttük, amellyel hálánkat is kifejeztük a váro­sunkhoz való ragaszkodásáért.

– Van hobbija?

– Nagyon szeretek a feleségemmel kirándulni a környéken, Nógrád megye gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Emellett a barkácsolással és a kertészkedéssel is jól el tudom ütni az időt.

– Hogyan tovább?

– Bízom benne, hogy hamarosan kimozdulhatunk a „szobafogságból” és újra mehetünk túrázni és rokonokat látogatni. Az első oltást már megkaptam, aztán meglátjuk, mint hoz a jövő…

Civilként is sokat tett a városért

Dr. Juhász Tibor 1936-ban született Karancskesziben. A salgótarjáni Közgazdasági Technikumot 1955-ben végezte el. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán szerezte meg diplomáját, 1984-ben summa cum laude minősítéssel doktorált. Feleségével 1968-ban fogadtak egymásnak örök hűséget. Pályafutását a Magyar Nemzeti Bank Nógrád Megyei Igazgatóságánál kezdte, majd az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságán helyezkedett el. Ezután tíz évig a Salgótarjáni Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályát vezette. A salgótarjáni Ötvözetgyárban gazdasági igazgatóhelyettesi beosztásban 1991-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. 2006-ban települési képviselőnek választották, négy éven keresztül Salgótarján társadalmi megbízatású alpolgármestere volt. A 2002-ben alakult Szövetség a Városért Polgári Körnek egyik alapító tagja, és rendezvényeinek főszervezőjeként is tevékenykedett. A Salgótarjáni Városszépítő Egyesületnek elnöki tisztségét is ellátta. A városfejlesztés érdekében végzett munkájáért több elismerést kapott: a közelmúltban díszpolgári címmel ismerték el.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában