Ötven éve készíti a különleges alkotásokat a balassagyarmati fafaragó mester

Vés, farag, fest és karcol: Simon György balassagyarmati otthonában a famunkák valódi múzeumi hangulatot teremtenek. A mester stílszerűen e faragványokkal berendezett szobában kezdte el mesélni történetét a Nógrád Megyei Hírlapnak.

– Csaknem ötven esztendővel ezelőtt, 1972-ben kezdtem el megismerkedni a kézműveskedés csodáival, amiben önmagamra találtam. Ember Györgyi nénihez jártam a balassagyarmati zeneiskolába zongorázni, aki a zenélés mellett a tojásfestésnek is nagy mestere volt. Magam is kedvet kaptam az alkotáshoz, s szinte egyből ráéreztem a karcolozás technikájára. Emellett egy fafaragószakkört is látogattam, majd 19 évesen a barátok biztatására először egy karcolt tojással megpályáztam a Népművészet Ifjú Mestere címet – mondta a balassagyarmati fafaragó.

A pályamunka olyannyira elnyerte a zsűri tetszését, hogy ezután az ügyes kezű alkotót meghívták Fadd-Domboriba egy országos népművészeti találkozóra, ahol a fazekasoktól a táncosokig valamennyi szakma képviselője bemutatkozhatott tehetségével.

Simon György a mintegy 160 résztvevő között találkozott bútorfestőkkel is, s e művészeti ág olyannyira rabul ejtette, hogy maga is belekezdett a színes bútorminták készítésébe.

– Ötször próbáltam szerencsét a Népművészet Ifjú Mestere pályázaton, amelynek köszönhetően országszerte eljutottam művészeti táborokba és rendre kiállításokon mutatkozhattam be munkáimmal. Az alkotás számomra már a kezdetektől egy szellemi kiteljesedés, egy belső késztetés volt. Olyan ez, mint a versmondónak a vers, vagy a színésznek a játék: az ember éjszaka is képes arra ébredni, hogy a következő munkáján elmélkedik… – mondta a mester.

A fafaragó az eltelt évtizedek alatt belekóstolt az ólomöntésbe, a bőrözésbe és a „spanyolozásba” is. Különlegessége miatt áll közel a szívéhez az utóbbi technika, amely a dunántúli települések sajátosságaként terjedt el, ám bonyolultsága miatt ma már elég kevesen alkalmazzák.

– A hagyományoshoz képest ellentétesen látunk neki a faragásnak, majd a fa kipattintása után forrasztópákával beöntjük az ötféle gyantából és viaszból készült anyagot a résekbe. Ha nem vagyunk elég óvatosak, akkor a faragás kiszakadhat, s ez esetben átfolyik a viasz… – avatott be a „spanyolozás” rejtelmeibe Simon György.

A fafaragó 1982-ig élt a pályázatok nyújtotta lehetőségekkel, majd ipart nyitott és mintegy négy évtizedes munkássága alatt országszerte számos figyelemre méltó és értékes alkotással letette névjegyét.

Messze a megyehatáron túl is – Miskolctól kezdve Szegeden át egészen Győrig – igényt tartottak szakértelmére: kétkezi munkájának eredményét bölcsők, kopjafák, szabadtéri játékok és bútorok dicsérik, de a fa tömegcikkek gyártása is nagyüzemben folyt.

– Két éve nyugdíjba vonultam, s amikor csak tehetem, festek és faragok. Az ornamentika az én igazi világom, a díszes motívumokat mindig élvezettel álmodom bele a különféle bútorokba, tárgyakba – tette hozzá a mester.

A fafaragó mindig is szívén viselte a mesterség továbbörökítésének ügyét, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban például 13 éven keresztül fafaragó szakkörökön adta át tudását a fiataloknak.

Simon György azt is elárulta: nagy álma, hogy saját szobájának mennyezetét díszes mintákat ábrázoló, festett kazettákkal borítsa be. Ezeken olyan motívumok kapnának helyet, amelyek az alkotó számára üzenetet hordoznak a mindennapokban.

Az alkotó a tervek szerint segítő kezet nyújt Sasvári János fafaragónak egy hatméteres feszület elkészítésében is, amelyet a szécsényi múzeum felkérésére Szlovákiába helyeznek majd el.

Egyesület támogatja a művészetet

Simon György fafaragómester közreműködésével hosszú évekkel ezelőtt megalakult Balassagyarmaton a Palóc Regionális Népművészeti Egyesület. A civil szervezet máig a hagyományok gyűjtését és ápolását, valamint a kulturális ifjúságnevelési, ismeretterjesztési, művészeti és művelődési tevékenységek továbbfejlesztését helyezi előtérbe. Az egyesület tagjainak célja felkarolni a népművészettel foglalkozókat és bemutatni munkásságukat. E tevékenységük egyaránt kiterjed Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre, továbbá Gömör és Hont határon inneni és túli területeire.