múltidéző

2021.01.08. 19:50

Gyakran a humor sem hiányzott a nógrádi disznótorokból

Bő harminc esztendeje, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján még teljesen természetes jelenségnek számítottak a falusi disznótorok. Azt megelőzően pedig a magyar falusi népszokások egyik legtöbb embert megmozgató közösségi eseményének számított.

Hegedűs Henrik

A kijelölt napon, a szentestét megelőző szombaton még bőven a Hold sütött le az Ipoly-menti település házaira, amikor a családtagok és a közeli ismerősök már gyülekeztek a nyári konyha előtt.

Kisvártatva befutott maga a böllér, a házigazda asszony testvéröccse. Komótosan nekitámasztotta kerékpárját a téli időszakra használaton kívül helyezett kerti csapnak, hiszen nélküle aligha kezdődhetett el a várva várt esemény. Leparolázott a férfiakkal, kaptak egy-egy puszit arcukra a hölgyek, aztán már nyílt is a kertben tavaly termett gyümölcsökből főzetett vegyes pálinkával teli butykos.

Az állat szőrét forrázás, pörzsölés, forrázás után késsel kaparták le
Fotó: Sattler Katalin / Fortepan

Néhány perc múlva az ól ajtaja környékén sereglett a nép. A sertés már érezte a végét, nagyokat mordult belül. A böllér kinyitotta az ajtót, és a következő pillanatban a markos fogót ráillesztette az állat pofájára. A jó kétmázsás jószág azonban nem igazán akart megválni szeretett otthonától. A nem túl erős testalkatú, ugyanakkor traktorosi szakmájából fakadóan markos tenyerű férfiú csak húzta-húzta ki áldozatát, ami közben hevesen ingatta balra-jobbra a fejét. Egyszer csak óriási koppanás hallatszott. A disznó úgy belevágta kobakját az ól falába, hogy az kis híján összeomlott. Nagy nehezen sikerült a kirángató művelet, ekkor a többi férfiú megragadta, és izzadságcseppekkel teli kegyetlen küzdelemben a földre teperte. Villant a kés, a háziasszony menye máris fogta a vájdlingot és a vér bő patakokban folyt bele a tálba, aminek egyre dúsuló tartalmát buzgón kavargatta.

Többen is szemlézik, amint a hentes eltávolítja a belsőségeket 1959-ben
Fotó: Album044 / Fortepan

Ekkor toppant ki a ház belsejéből a család addig reggelijét majszolgató legkisebb tagja, az ötévesforma kislány. Ő amint meglátta az utolsókat vonagló kocát, keserves sírásban tört ki, ami bömbölésbe csapott át. Az óvodás minden gyermekded állatszeretetétől átitatva üvöltötte: „Ti gyilkosok, ti gyilkosok! Miért kellett szegény pusit megölnötök?” És azonnal visszarohant a házba, ahol édesanyja csak nagy nehezen tudta megnyugtatni.

A többiek mindeközben hozzáláttak a pörzsöléshez. A gázüzemű készülékből felcsaptak a lángok, és nemsokára már fekete árnyalatokban festett a disznó teste. A megégett szőr lekaparásához csatlakozott az imént kifakadt kislány tízéves bátyja is, hadd tanulja meg, mifajta a falusi virtus.

Büszkén sorakoznak kicsik és nagyok a kettéhasított disznó előtt 1914-ben
Fotó: Ember Csaba / Fortepan

Unokabátyja, aki már középiskolába járt, fontosabb feladatokat kapott. Amint az alkalmi hentes feldarabolta a jószágot, a jókora combokat ő vitte át a feldolgozandó testrészek számára szánt teknőbe. Csakhogy elkövetett egy hibát: amikor a belet vitték át egy kisebb kádban, ugyebár a fekáliás végét ki kell lógatni belőle. Ezt a srác nem tudta, és nemes egyszerűséggel visszahajította a kád belsejébe. Akkora letolást kapott mérges apjától, hogy a harmadik szomszéd garázsajtaja verte vissza keresetlen káromkodásait.

Persze a harag nem tartott sokáig, az érettségi előtt álló fiatalembert a zsír felszeletelésére állították be az „öregek”. Időközben megsült a friss vér, erre félbeszakították a munkát és a szorgos dolgozók gyorsan befalták a kései reggelijüket.

A hurka alapanyagát adó fejet mutatja a tréfás kedvű háziasszony 1957-ben
Fotó: Fortepan

A késő délelőtt során előkerült a kolbász- és hurkatöltő készlet, de a böllért és közvetlen segítőjét, a házigazdát sehol sem lelték. Aztán előbukkantak a fás szín mélyéről. Néha-néha oda jártak be, mert a gazdasszony ugyebár megtiltotta az állandó alkoholfogyasztást, nehogy a túlzott sör- és pálinkahörpölés megártson a húsok fűszerezési minőségének, netán az egész folyamat is megakadjon. Ám az urak fittyet hánytak a figyelmeztetésre, hiszen a „mama” úgyis a konyhában sertepertélt, nem látta senki, ha egy kicsit „leléptek”. Persze azért tudták jól a mértéket, és a szőr és a köröm nem került bele a darált kolbásznak valóba.

Lassan sötétedni kezdett, amikor a tor résztvevői végre asztalhoz ülhettek. Szokás szerint az első fogás a sűrű orjaleves lett, amihez egy-egy tányérban a csípős paprika és a hagyma dukált, és ki-ki ízlése szerint kóstolta meg a hurkát, a sült húsokat vagy némi belsőséget.

Ezen az 1955-ös képen a sonkákat készítik elő füstölésre
Fotó: Sattler Katalin / Fortepan

Az utolsó falatok fogyasztása közben éles énekhangok szűrődtek be a szobába. A férfiak kitekintettek, mi ez a zaj: a házigazda asszony és lánytestvére a kondérban fortyogó zsír kevergetése közben gyújtott rá ékes palóc nótákra, lezárva ezzel a disznóvágás többórás folyamatát.

Címkék#disznótor

Ezek is érdekelhetik