Együttműködik a ságújfaluiakkal a harminc éve dolgozó polgármester

– Miért döntött úgy 24 évesen, hogy indul a polgármester-választáson?

– A salgótarjáni Bányagépgyárban gyártás-termékfejlesztő mérnökként dolgoztam, nem voltak polgármesteri ambícióim. Néhány köztiszteletben álló idősebb falubeli keresett meg azzal, hogy fiatal diplomásként bennem látják a legalkalmasabb személyt a polgármesteri tisztség betöltésére. Először azt feleltem, hogy nincsenek ilyen irányú terveim, ám közben mások is megkerestek, biztattak, így elindultam, s nyertem.

– Mit jelent önnek ez a munka?

– Igen összetett feladatot, ugyanakkor egyfajta szolgálatot is. Segíteni kell az embereken, a rászoruló családokon, meg kell oldani a település életében felmerülő problémákat. Menedzselni kell a falut, működtetni az intézményeinket, élni a pályázati lehetőségekkel, s ésszerűen felhasználni azt az anyagi lehetőséget, ami a rendelkezésünkre áll. Meg kell köszönni azok munkáját, akik a közösségért, a faluért tesznek valamit. Kezdve a hivatali kollégáimtól a pedagógusokon át a különböző civil szervezetekben tevékenykedőkig. A testülettel együtt azon dolgozunk, hogy Ságújfalu élhető, szerethető település legyen.

– Jól együtt tud működni a képviselő-testülettel?

– Büszke vagyok arra, hogy olyan testületi tagokkal tudtam és tudok együtt dolgozni, akikkel mindig megtaláljuk a közös hangot, a lehető legjobb megoldást. A testületi üléseinken soha nem voltak olyan ellehetetlenülések, amelyek veszélyeztették volna az önkormányzati munkát. A ciklusokat követően a képviselők nagy része megmaradt, s mindig volt egy-két olyan személy, aki új gondolatokat hozott a munkánkba.

– Mit sikerült megvalósítani a községben az elmúlt 30 évben?

– A rendszerváltozás előtt a tanácsrendszer idején Ságújfalu Karancsság társközsége volt. Önkormányzatunk első ténykedése volt, hogy 1991. január 1-től megszüntettük a közös társulást, s önálló önkormányzatként működtünk. Ami a feladatokat illeti, bőven akadt belőlük. A közműellátás igen szerény volt, de mostanra városi szintű ellátással rendelkezünk. Útjaink aszfaltburkolatot kaptak. A főút mellett biztonságosabbá tettük a gyalogosközlekedést. Egy pár épület elhanyagolva, üresen állt a település központjában. Ezeket az önkormányzatunk megvásárolta, felújította, s most van egy szép faluközpontunk. Egy családnak a szeme fénye a gyermek, a ságújfalui önkormányzatnak a gyermekintézmények. Mindig azon voltunk, hogy a gyermekeknek a tanuláshoz megfelelő feltételeket biztosítsunk az iskolában. Nyolcosztályos általános iskola működött a faluban, de az épületben nem volt nyolc tanterem, az osztályok egy részét külső helyszíneken kellett elhelyezni. Ezért első dolgaim közé tartozott az iskola bővítése. Most elmondhatom, hogy szép, korszerű iskolában tanulhatnak diákjaink. Hasonlót tudok elmondani az óvodánkról. Sikeres pályázatunknak köszönhetően a kultúrházunkon kicseréltük a tetőt, felújítottuk az épületet. A Kubinyi–Prónay műemléképületünket, amely igen rossz állapotban volt, rendbe tettük, itt működik a Polgármesteri Hivatal, az orvosi rendelő és a gyógyszertár. Azt mondhatom, hogy minden épület, ami az önkormányzathoz tartozik, rendben van.

– Polgármesterként mire a legbüszkébb?

– A falura, az itt élő emberekre. A községben számos olyan civil szervezet működik, amelyek a falu közösségi életét színesítik. Ide tartozik többek között a Faluszépítő Egyesület, a Tűzoltó Egyesület, a néptáncosok, a Szent László közösség, az egyházi szervezetek. Az elmúlt járványos esztendő kivételével mindig különböző programokkal, rendezvények szervezésével erősítették a közösségi szellemet. Büszke vagyok arra, hogy összefogással, komoly munkával sikerült elérni, hogy az egykor lesajnált, félig halálra ítélt társtelepülés ma dinamikusan fejlődik.