Nemzedékek életét kíséri végig a dejtári védőnő

– Miért szép hivatás az öné?

– Láthatom felnőni azokat a gyermekeket, akik még nagyon picik voltak, mikor ide kerültem, illetve akik az elmúlt 35 év alatt születtek. Nagyon felemelő érzés több nemzedéken keresztül követni egy család életét, részese lenni az életüknek örömben és bajban egyaránt. Ugyanakkor a feladat sokrétűségéből adódik a munkánk nehézsége is. Időben koordinálni a területi munkát, a tanácsadást, az iskolai feladatok ellátását és természetesen mindennek a dokumentálását, ez nagyon nehéz. Nagy fokú empátia, rengeteg türelem, kitartás és hihetetlen alkalmazkodóképesség szükséges mindehhez. Véleményem szerint fizikálisan is és mentálisan is jó kondícióval kell rendelkeznie egy védőnőnek.

– Mi változott az elmúlt évtizedek során a munkáját illetően?

– Feladataink jelentősen gyarapodtak, és ezzel együtt sajnos nem minden területen bővült az infrastrukturális háttér. Sok kolléganőmnek nincs lehetősége önálló védőnői tanácsadóban dolgozni, nincs munkahelyi telefonos vagy internetes elérhetősége. De beszélhetnénk a közlekedési körülményekről, munkaruhával való ellátottságról is. Nagyon kevesen vagyunk, sokan két védőnői körzetet látunk el, ami hosszú távon a gondozottjainknak sem jó. Természetesen meg kell említeni a rohanó életmódunkból adódó nehézségeket is. Jelentősen megváltozott a család szerkezete. Ritkán él együtt több generáció, a nagyszülők ma már dolgoznak, kevésbé tudják ellátni a régi típusú nagyszülői szerepeket. A szülők és gyermekek egymásra fordított ideje csökken, és belépett a virtuális világ az életünkbe, mindez pedig sokkal több sajátos nevelési igényű gyermeket és családot eredményezett. Mentálisan is – több a feszültség, a türelmetlenség, az alkalmazkodási nehézségek – és az egészségi állapotot illetően is – gerincferdülés, túlsúly, gyermekkori cukorbetegség emelkedő száma – romlott a helyzet.

– Elégedett a munkája társadalmi megbecsültségével?

– A bérrendezés által több anyagi megbecsülést kapott a védőnői szolgálat az utóbbi másfél évben, de lehetne még javítani a munkakörülményeinken. Akkor a fiatalok számára is vonzóbbá válna ez a hivatás. Úgy érzem, soha nem látott szükség van a jelenlétünkre. Ma már minden információ elérhető az internetes csatornákon, de a mély, odafigyelő, szeretetteljes, segítő kapcsolatot semmivel nem lehet helyettesíteni és pótolni. Maga a területen végzett munkám a bizonyítéka annak, hogy mit jelent a védőnői szolgálat jelenléte ma egy család életében.

– Ha újrakezdhetné, ismét ezt a hivatást választaná?

– Ha fáradt, kimerült lelki állapotomban kérdezi ezt meg, akkor azt mondom, soha! De amikor felsejlik egy mosolygós anya vagy egy kisgyermek arca, egy kedves mondat, ami segít továbbmenni, olyankor azt mondom, igen! Újrakezdeném, ha tehetném!