Megosztják mindenkivel, miért látják meseszépnek Nógrád megyét

A maconkai tó fölé magasodik a ház, mellette az állatorvosi rendelő. Itt elég csupán néhány percet gyönyörködi a tájban, és máris feltöltődik a bámészkodó. Ezt vallja Mester Anita, a fiatal állatorvos is, aki egy pillanatra sem vágyódott el innen.

– Kisterenyén születtem, minden felmenőm a megyéből származik. Sosem volt kérdés, hogy én is itt fogok élni és boldogulni – mondja Anita, akinek kétéves kisfiára a nagyszülők vigyáznak a beszélgetés alatt, férje pedig mosolyogva hallgatja a festett tányérokkal díszített szobában.

Mint mondja, ahogyan a legtöbb gyerek, ő is állatorvosnak készült, és esetében meg is maradt ez az elhivatottság. Az sem volt kérdés, hogy az egyetem után visszatér a megyébe. Részben azért döntött úgy, hogy kérődzőkkel foglalkozik, mert Nógrádban ez a terület nem volt teljesen lefedve.

– Amikor nyolc évvel ezelőtt megszereztem a diplomámat, két tejelő tehenészet keresett meg a környékről. Majd ehhez jöttek a húsmarhákkal foglalkozó gazdák, egy év alatt kialakult, hogy közel 2500 állatot felügyeltem. Ez nagy kihívás volt számomra, ugyanakkor egy nőnek nagy öröm, ha sikeresen teljesít egy férfias területen – fogalmaz a fiatal doktornő, aki azt is elmondta, hogy hét évig a tejelő- és húsmarhák, a juhok, a sertések és a lovak jelentették szinte az egész életét.

Éjjel-nappal készenlétben kellett lenni. Előfordult, hogy januárban kemény mínuszokban kellett éjjel tehenet császároznia.

– A kisfiam, Ferkó születése, aki koraszülöttként érkezett, adta a pofont, hogy le kell állni. Még a születése előtti napon is dolgoztam, száz marhából vettem vért aznap.

– Nagykanizsán születtem, ami annyiból érdekes, hogy az a környezet, ami gyerekkorunkban körülvesz, talán meghatározza az egész életünket – veszi át a szót Horváth Ferenc. – Hasonló domborzati viszonyokkal megáldott terület a Zalai-dombság. Valószínű, hogy ezért érzem itthon magam Nógrádban.

Azt is elárulja, hogy kamasz kora óta a fővárosban él, az előző kapcsolatából pedig született két gyermeke, a fia 16, a leánya 13 éves. Ma heti váltásban, közösen nevelik őket édesanyjukkal és Anitával.

– Közgazdász vagyok, majd húsz éve közép- és nagyvállalatoknál dolgozom közép- és felső vezetői pozícióban, beszerzési területen. 2008-ban az év beszerzési menedzserének választottak. A Budapesti Corvinus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen külsősként tanítok – mondja. Félig viccesen hozzáteszi, hogy emellett néha teheneket infúzióz.

A házaspár fejéből akkor pattant ki az ötlet, hogy a megye szépségeit mutassák meg mindenkinek, amikor a kisterenyei kastélykertben sétáltak. Úgy vélték, ami számukra oly csodálatra méltó, arról tudnia kell nemcsak a helyieknek, hanem a távolabb élőknek is.

Ezért létrehozták a We love Nógrád elnevezésű Facebook-oldalt. Itt hetente kétszer, kedden és szombaton fotókon mutatnak egy-egy újabb helyszínt, helyi termelőt, várat, múzeumot, de sorra kerül festőművész és színész is. A képeket, amelyeket útjaik során készítenek, ismertetővel is kiegészítik.

– Öt éve élek Nógrádban, és nagyvárosokból jöttem, ezért biztos máshogy látom az itteni dolgokat, mint az, aki régebb óta benne él. Csodálatos természeti környezet jellemzi a megye nagy részét, de nagyon sok borúlátó, pesszimista, múltban élő ember vesz bennünket körül. Tapasztalataink szerint Nógrád nyugati felén sem sokkal jobb a helyzet – hangsúlyozza Horváth Ferenc, hozzátéve: – Miután itt van a jelenünk és itt képzeljük el a jövőnket, azt gondoltuk, hogy megpróbálunk ezen változtatni.

Mint mondta, az egyik céljuk megmutatni a helyieknek, hogy milyen fantasztikus környezetben élnek, és milyen nagyszerű emberek vannak körülöttük. Ezen túl úgy vélik, hogy Nógrád megyét még nem fedezték fel az ország más részein élők. A főváros csak egyórányira van tőlünk, mégis más úti célt választanak a budapestiek egy hétvégi kiránduláshoz, mert nem ismerik megyénket.

– Egyik évről a másikra ez persze nem lesz máshogy, de öt-tíz év alatt komoly változásokat lehet elérni. Ehhez azonban az kell, hogy büszkék legyünk arra, ahol élünk. Csakis a helyiek tudnak változtatni a megye megítélésén. Ha szeretnénk egyről a kettőre jutni, azt helyi kezdeményezésekkel lehet csak elérni – hangsúlyozta Mester Anita. – A We love Nógrádra társadalmi szerepvállalásként tekintünk, amit szeretünk csinálni. Egyébként nagyon sok munka van vele.

Egy poszt elkészítése nagyjából nyolc órát vesz igénybe.

Ismertebb lett a bivalyrezervátum, embert keresnek a termék mögött is

A házaspár elmondta: büszkék arra, hogy például a Szurdokpüspöki közelében működő bivalyrezervátumot nekik köszönhetően fedezték fel sokan. A rezervátum tulajdonosát, Szalai Ferencet a szakmájából adódóan ismerte meg Mester Anita. – Szurdokpüspökiben nagyon jól éreztük magunkat. Én szinte elsírtam magam, amikor megláttam, hogy magyar parlagi szamarak is élnek a területen – mesélte az állatorvos. – Ez annyira különleges, hogy – felfigyelve az ott készült posztunkra – a Magyar Krónika is bemutatta, milyen csoda van a kis nógrádi településen. Azóta Nógrádikum díjjal tüntették ki Szalai Ferencet, ő tudhatja magáénak a legjobb debreceni grillkolbász elismerést is. Szeretnénk megmutatni a termékek mögött az embert, és azt, hogy mennyi munka van egy-egy kezdeményezés mögött! – Meg szeretnénk mutatni azt, hogy Nógrádban is komoly teljesítmények vannak egy-egy ember, egy-egy vállalkozás mögött. Ezek mind hozzátesznek a helyi mindennapokhoz. Mi meg azt tesszük hozzá, hogy megmutatjuk ezt a szűkebb és tágabb környezetünknek – mondja Horváth Ferenc. – Számtalan ötletünk és tervünk van, talán lesznek rendezvények, és ha tudunk rá időt szánni, szeretnénk egy honlapot is létrehozni. – Úgy véljük, a jövő felé kell nézni, és nem a múltba révedni – veszi át a szót Mester Anita, aki azt is elmondta: – Merni kell álmodozni, kell, hogy legyenek céljaink, és ezeket meg is kell tudni valósítani. Mi abban bízunk, hogy sikerül ezt a csodás helyet és a benne élő embereket megismertetni egymással, és a távolabbról érkezőkkel is. Hiszen mindannyiunk felelőssége, hogy ha lehetőségünk van rá, mindig egy kicsivel többet tegyünk.