2020.10.14. 19:50
Megosztják mindenkivel, miért látják meseszépnek Nógrád megyét
Mester Anita állatorvos, férje, Horváth Ferenc közgazdász. Mindketten fiatalok, sikeresek, talán még könnyebben boldogulnának, ha fejlettebb régióban élnének. Szeretik azonban Nógrád megyét, és meg akarják mutatni kincseit a lehető legtöbb embernek.
Mester Anita és férje, Horváth Ferenc otthonukban. Érdeklődnek a megye értékei iránt, és ezeket másoknak is ajánlják
Forrás: NMH
Fotó: Hegedűs Márk
A maconkai tó fölé magasodik a ház, mellette az állatorvosi rendelő. Itt elég csupán néhány percet gyönyörködi a tájban, és máris feltöltődik a bámészkodó. Ezt vallja Mester Anita, a fiatal állatorvos is, aki egy pillanatra sem vágyódott el innen.
– Kisterenyén születtem, minden felmenőm a megyéből származik. Sosem volt kérdés, hogy én is itt fogok élni és boldogulni – mondja Anita, akinek kétéves kisfiára a nagyszülők vigyáznak a beszélgetés alatt, férje pedig mosolyogva hallgatja a festett tányérokkal díszített szobában.
Mint mondja, ahogyan a legtöbb gyerek, ő is állatorvosnak készült, és esetében meg is maradt ez az elhivatottság. Az sem volt kérdés, hogy az egyetem után visszatér a megyébe. Részben azért döntött úgy, hogy kérődzőkkel foglalkozik, mert Nógrádban ez a terület nem volt teljesen lefedve.
– Amikor nyolc évvel ezelőtt megszereztem a diplomámat, két tejelő tehenészet keresett meg a környékről. Majd ehhez jöttek a húsmarhákkal foglalkozó gazdák, egy év alatt kialakult, hogy közel 2500 állatot felügyeltem. Ez nagy kihívás volt számomra, ugyanakkor egy nőnek nagy öröm, ha sikeresen teljesít egy férfias területen – fogalmaz a fiatal doktornő, aki azt is elmondta, hogy hét évig a tejelő- és húsmarhák, a juhok, a sertések és a lovak jelentették szinte az egész életét.
Éjjel-nappal készenlétben kellett lenni. Előfordult, hogy januárban kemény mínuszokban kellett éjjel tehenet császároznia.
– A kisfiam, Ferkó születése, aki koraszülöttként érkezett, adta a pofont, hogy le kell állni. Még a születése előtti napon is dolgoztam, száz marhából vettem vért aznap.
– Nagykanizsán születtem, ami annyiból érdekes, hogy az a környezet, ami gyerekkorunkban körülvesz, talán meghatározza az egész életünket – veszi át a szót Horváth Ferenc. – Hasonló domborzati viszonyokkal megáldott terület a Zalai-dombság. Valószínű, hogy ezért érzem itthon magam Nógrádban.
Azt is elárulja, hogy kamasz kora óta a fővárosban él, az előző kapcsolatából pedig született két gyermeke, a fia 16, a leánya 13 éves. Ma heti váltásban, közösen nevelik őket édesanyjukkal és Anitával.
– Közgazdász vagyok, majd húsz éve közép- és nagyvállalatoknál dolgozom közép- és felső vezetői pozícióban, beszerzési területen. 2008-ban az év beszerzési menedzserének választottak. A Budapesti Corvinus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen külsősként tanítok – mondja. Félig viccesen hozzáteszi, hogy emellett néha teheneket infúzióz.
A házaspár fejéből akkor pattant ki az ötlet, hogy a megye szépségeit mutassák meg mindenkinek, amikor a kisterenyei kastélykertben sétáltak. Úgy vélték, ami számukra oly csodálatra méltó, arról tudnia kell nemcsak a helyieknek, hanem a távolabb élőknek is.
Ezért létrehozták a We love Nógrád elnevezésű Facebook-oldalt. Itt hetente kétszer, kedden és szombaton fotókon mutatnak egy-egy újabb helyszínt, helyi termelőt, várat, múzeumot, de sorra kerül festőművész és színész is. A képeket, amelyeket útjaik során készítenek, ismertetővel is kiegészítik.
– Öt éve élek Nógrádban, és nagyvárosokból jöttem, ezért biztos máshogy látom az itteni dolgokat, mint az, aki régebb óta benne él. Csodálatos természeti környezet jellemzi a megye nagy részét, de nagyon sok borúlátó, pesszimista, múltban élő ember vesz bennünket körül. Tapasztalataink szerint Nógrád nyugati felén sem sokkal jobb a helyzet – hangsúlyozza Horváth Ferenc, hozzátéve: – Miután itt van a jelenünk és itt képzeljük el a jövőnket, azt gondoltuk, hogy megpróbálunk ezen változtatni.
Mint mondta, az egyik céljuk megmutatni a helyieknek, hogy milyen fantasztikus környezetben élnek, és milyen nagyszerű emberek vannak körülöttük. Ezen túl úgy vélik, hogy Nógrád megyét még nem fedezték fel az ország más részein élők. A főváros csak egyórányira van tőlünk, mégis más úti célt választanak a budapestiek egy hétvégi kiránduláshoz, mert nem ismerik megyénket.
– Egyik évről a másikra ez persze nem lesz máshogy, de öt-tíz év alatt komoly változásokat lehet elérni. Ehhez azonban az kell, hogy büszkék legyünk arra, ahol élünk. Csakis a helyiek tudnak változtatni a megye megítélésén. Ha szeretnénk egyről a kettőre jutni, azt helyi kezdeményezésekkel lehet csak elérni – hangsúlyozta Mester Anita. – A We love Nógrádra társadalmi szerepvállalásként tekintünk, amit szeretünk csinálni. Egyébként nagyon sok munka van vele.
Egy poszt elkészítése nagyjából nyolc órát vesz igénybe.
Ismertebb lett a bivalyrezervátum, embert keresnek a termék mögött is
A házaspár elmondta: büszkék arra, hogy például a Szurdokpüspöki közelében működő bivalyrezervátumot nekik köszönhetően fedezték fel sokan. A rezervátum tulajdonosát, Szalai Ferencet a szakmájából adódóan ismerte meg Mester Anita. – Szurdokpüspökiben nagyon jól éreztük magunkat. Én szinte elsírtam magam, amikor megláttam, hogy magyar parlagi szamarak is élnek a területen – mesélte az állatorvos. – Ez annyira különleges, hogy – felfigyelve az ott készült posztunkra – a Magyar Krónika is bemutatta, milyen csoda van a kis nógrádi településen. Azóta Nógrádikum díjjal tüntették ki Szalai Ferencet, ő tudhatja magáénak a legjobb debreceni grillkolbász elismerést is. Szeretnénk megmutatni a termékek mögött az embert, és azt, hogy mennyi munka van egy-egy kezdeményezés mögött! – Meg szeretnénk mutatni azt, hogy Nógrádban is komoly teljesítmények vannak egy-egy ember, egy-egy vállalkozás mögött. Ezek mind hozzátesznek a helyi mindennapokhoz. Mi meg azt tesszük hozzá, hogy megmutatjuk ezt a szűkebb és tágabb környezetünknek – mondja Horváth Ferenc. – Számtalan ötletünk és tervünk van, talán lesznek rendezvények, és ha tudunk rá időt szánni, szeretnénk egy honlapot is létrehozni. – Úgy véljük, a jövő felé kell nézni, és nem a múltba révedni – veszi át a szót Mester Anita, aki azt is elmondta: – Merni kell álmodozni, kell, hogy legyenek céljaink, és ezeket meg is kell tudni valósítani. Mi abban bízunk, hogy sikerül ezt a csodás helyet és a benne élő embereket megismertetni egymással, és a távolabbról érkezőkkel is. Hiszen mindannyiunk felelőssége, hogy ha lehetőségünk van rá, mindig egy kicsivel többet tegyünk.