Fekete köpenyes alak riogat a nagylóci udvaron

Hetek óta magas, fekete köpenyes alak álldogál egy nagylóci családi ház udvarán. Az óvatlanul közeledők – főként éjszaka – első ránézésre könnyen megijedhetnek a cementszoborral való találkozástól, ugyanis az arc nélküli és lámpással világító lény megszólalásig hasonlít J. K. Rowling írónő Harry Potter-könyveinek gonosz karaktereire, a dementorokra.

A történet szerint e misztikus szörnyek kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Közelükben az emberek elveszítik szép emlékeiket, megfagy a levegő a lélek elleni támadásuktól. Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogyan született meg Havasi Zoltánnénak az a nem mindennapi ötlete, hogy kerti törpe helyett e kegyetlenségéről híres lényt formázza meg az udvar díszének?

– Sokat beszélgettünk a fiammal és az unokámmal, akik nagyon szeretik az extrém dolgokat. Az egyik ilyen eszmecsere alkalmával meséltek nekem a dementorokról, bár ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen lényekről van szó. Ezt a „nemtudásomat” orvosolva, a fiam egyből felvázolta egy lapra a szörnyet, majd hozzátette: mit meg nem adna azért, ha egy ilyen alak állhatna a kertjükben… – mondta el portálunk érdeklődésére Havasi Zoltánné, aki egy éve internetes ötletek alapján kezdett el cementes tárgyakat készíteni.

A 65 éves nyugdíjas e technikát autodidakta módon elsajátítva eleinte kaspókat készített a menyének, majd egy kisebb méretű napelemes szökőkutat is sikerült megálmodnia az udvarra. A hobbialkotó a beszélgetés után örömet és meglepetést szeretett volna szerezni fiának és unokájának, ezért rengeteget gondolkodott rajta, hogyan is lásson hozzá a dementor megformálásához.

– A lomok közül szereztem egy rokkant-járókeretet, egy műanyag férfi torzót és egy rossz bukósisakot. Ezeket egymásra pakoltam, majd kis segítséggel összedrótoztuk a testet a járókerettel. A karja PUR-habbal kinyomott műanyagflakonból készült, a feje pedig a bukósisak lett. Emellett előszedtem a régi lepedőimet, amelyeket rápróbáltam a testre és addig alakítgattam őket, amíg hasonlóvá nem vált a fiam által megrajzolt alakhoz – mesélte a részleteket a dementor megalkotója, aki ezt követően egy cementből, vízből és flexibilis ragasztóból készített keverékbe áztatta a lényre felhelyezett anyagokat.

– Mit ne mondjak, jól megizzasztott a mágikus lény! A cementtől ugyanis elég nagy súlyuk lett a lepedőknek, amiket sámlira állva pakoltam fel a testre, több rétegben. Mintegy másfél héten át többször is átkentem az egész szobrot a cementes lével, és naponta legalább tízszer lefújtam vízzel, hogy minél lassabban száradjon. Egyébként nem vagyunk babonásak, ha egy családba boldogtalanság költözik, annak nem különféle mágikus lények az okozói – tette hozzá Havasi Zoltánné.

Amikor az alkotó fia és unokája megpillantották az elkészült dementort, maguk is rácsodálkoztak: nem egy igazival állnak-e szemben? A család kisteherautóval szállította át Szécsényből a nagylóci családi ház kertjébe a szobrot, ahol a tökéletes összképért még az alkotó nagypapájától örökölt lámpást is a kezébe adták.

A környékbeliek mostanra már megbarátkoztak a dementorral, az idegenek ellen azonban továbbra is cseles riasztóként szolgál a hegyoldalban álló kis háznál…