Igazi mesehősök elevenednek meg a tarjáni művész fonalaiból

A Hrúzné Bácskai Valéria által is kedvelt amigurumi eredetileg egy japán kézművestechnika elnevezése, amely magyarra fordítva a horgolt és kitömött játékfigurák készítését jelenti. E különleges módszert alkalmazva a salgótarjáni hobbihorgoló kezei között mintegy négy éve kelnek életre az egyedi babák és a közkedvelt mesehősök.

– A harmadik fiammal voltam várandós, amikor a horgolás szerelmesévé váltam. Az alapoktól, autodidakta módon kezdtem tárgyakat készíteni, majd több ismerősömnél is megláttam az ami­gu­ru­mi technikával készülő figurákat. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hiszen már előtte is sokat gondolkodtam azon, hogy a gyerekeknek saját kezűleg szeretnék új játékokat készíteni. Először egy könnyebb figurával próbálkoztam, s már akkor éreztem: megtaláltam a nekem való hobbit. A horgolásnak hála nem a boltokban kapható drága tucattermékek gyarapodnak odahaza, hanem a kézzel készült színes mesefigurák – mondta érdeklődésünkre Hrúzné Bácskai Valéria, akinek otthonában már több mint ötven bájos horgolmány kapott helyet.

– Az interneten számos oktatóvideót és segédanyagot találni erről a technikáról, így babáról babára mindig tanulok valami új trükköt – a haj felvarrásától egészen a hajlíthatóságig – tette hozzá Valéria.

Az alkotó indulásként egy medvét horgolt, amelyet azóta is őriz, hiszen mint mondta: ez egy jelképe annak, hogy a kezdetektől mennyit fejlődött a horgolásban. A legnagyobb munkája eddig egy ötven centiméteres nyúl volt. A hobbialkotó kezei közül eddig mintegy 200 horgolmány került ki, hiszen a barátok és az ismerősök figyelmét is felkeltették a Valéria közösségi oldalán látott játékok.

– Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik az elkészült figurákra, így ajándékba is szívesen készítettem már őket. Arra is volt példa, hogy a fiaim barátainak vagy a játszótéri gyerekeknek készítettem meglepetésből egy-egy alkotást. A kedvenc darabokat azonban nagy becsben tartom, s szeretném minél tovább bővíteni a gyűjteményt – emelte ki a játékfigurák készítője, aki szerint e hobbihoz elsősorban hatalmas türelemre van szükség. Mérettől és formától függően egy amigurumi akár hónapokig is készülhet. Valéria jelenleg egy manón dolgozik, ami szintén időigényes darab lesz.

– Szeretek horgolni, mert közben ki tudok kapcsolódni és meg is nyugtat. Az is nagyszerű ebben a hobbiban, hogy a figurákat nem lehet leutánozni, mert én sem tudok két egyformát készíteni. Élvezem az alkotás minden percét, mert szenvedélyből csinálom! – hangsúlyozta Valéria, aki nyaralás közben is bármikor előveszi a horgolnivalót.

Az alkotó sejtelmesen úgy nyilatkozott terveiről: nem szeretne semmit elkiabálni, ezért még legyen a jövő titka, hogy milyen ötletek kavarognak a fejében.

Nagyon fontos szerepet tölt be családjában a népzene és a néptánc

Hrúzné Bácskai Valéria 2003 óta a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban dolgozik, jelenleg múzeumi informatikus. Mint mondta: a munkáját – csakúgy, mint hobbijait – szenvedélyesen űzi, s egy jó közösségben minden könnyedén megoldható.

Valéria az összetartás erejét fiatal kora óta jól ismeri, hiszen az idén 45 éves Nógrád Táncegyüttes színeiben több mint húsz éven át éltette a néptáncot. – Hatéves koromtól néptáncoltam, egészen a második fiam születéséig. Több mint tíz éve hagytam abba, mert nem jutott elég időm a gyakorlásra. A nógrádos évek azonban örökre a szívembe égtek! Alig várom, hogy újra beinduljanak a jubileumi próbák! – mondta Valéria, aki édesanyaként fontosnak tartja, hogy gyermekei közelebbről is megismerkedjenek a művészetek világával. A családban egyébként a népzene és a tánc mindig is kiemelt jelentőséggel bírt: férje, Hrúz Szabolcs és sógora, Hrúz Dénes a Dűvő zenekar hegedűsei. Legnagyobb gyermeke, Soma 13 évig versenytáncolt, a tízéves Bene pedig már öt éve táncol és három esztendeje szívből hegedül.