Nógrád vármegye is fegyvert fogott a forradalom védelmében

A reformkor utolsó éveiben egyre jobban pezsgett a közélet az egész országban, konzervatív és liberális nemesek vívtak kőkemény szócsatákat a megyegyűléseken. Az 1847-es követválasztás nem hozott sikert a nógrádi liberálisoknak, elsősorban azért, mert erejüket a párton belüli hatalmi harcokra pazarolták, ami megnyitotta az utat az ellenfelek győzelme felé.

A következő esztendő viszonylag nyugalmasan indult a nógrádi megyeszékhelyen, január elején új személy került a balassagyarmati főbírói székbe, az alig 37 éves Tajthy Imre, ám hamarosan forrongásnak indult a település, az emberek között élénk beszélgetések zajlottak, érezhető volt, itt valami készül. Március 13-án a liberális megyei vezetés javaslatára kifüggesztették Deák, Kossuth és Batthyány olajképeit a megyeháza nagytermében. Így érkezett el a hónap közepe.

A párizsi, majd bécsi forradalom hírére a konzervatív megyei követ, Károlyi János azonnal lemondott tisztségéről, aminek következtében a nógrádi megyegyűlés feladata lett az utód mielőbbi megválasztása. A Pozsonyban tartózkodó szabadelvű Dessewffy Jób pedig tagja lett annak a küldöttségnek, amely Bécsbe hajózott az úrbériség megszüntetéséről, a közteherviselésről és a nemzetőrség felállításáról szóló felirati javaslattal.

Petőfi és társai tetteiről március 16-án értesültek Nógrádban. Egy zsidó kereskedő, Szécsényen átutazva elújságolta a népnek, hogy „Pesten az emberek zászlókkal járkálnak az utcákon és mindenkit összeölelnek”. Erre a liberálisok vezéregyénisége, Pulszky Ferenc hintóért küldetett, és sebesen a Duna partjára sietett. Ott el is foglalta helyét a közcsendi bizottmányban.

A folyamatok innentől igazán felgyorsultak: egyrészt össze kellett hívni a megyegyűlést, megválasztva az új, meghatalmazott követet. Ez március 24-én megtörtént: a radikálisabb szemléletű Kubinyi Ferenc (a szécsényi múzeum névadója) utazott el az országgyűlés székvárosába, hogy ott képviselje a nógrádi többséget. Másrészt aggódás lett úrrá a nemeseken, és a forradalmi vívmányok biztosítása érdekében, megelőzve a szélsőségesebb mozgalmak kialakulását, Balassagyarmaton és a többi mezővárosban nemzetőr csoportokat szerveztek. A vesztüket érző konzervatívok, például De La Motte Antal főispáni helytartó vagy Keglevich Gábor tárnokmester megváltak megbízatásuktól.

A forradalom Nógrád vármegyei győzelmének betetőzése 1848. április 20-án jött el: Szemere Bertalan belügyminiszter ekkor nevezte ki Ráday Gedeont Nógrád megye főispánjává, aki közismert személyisége volt az országos politikai életnek, és egy ideig a Nemzeti Színház igazgatói posztját is betöltötte. Ráday május 2-től következetesen munkálkodott az áprilisi törvények helyi szintű maradéktalan végrehajtásáról, és néhány falusi zavargástól eltekintve fenntartatta a rendet egészen a Habsburg csapatok téli támadásáig.

A márciusi hadjárat új helyzetet teremtett Balassagyarmaton is

Nem sokkal azután, hogy a császári csapatok megszállták Pest-Budát, a Görgey tábornok alakulatainak üldözésére indult seregtest 1849. január 18-án foglalta el Balassagyarmatot. Mind a városi, mind a megyei tisztikar behódolt az osztrákoknak, akik berendezkedtek a mezővárosban. Minden középületre kitűzték a Habsburg-lobogót, és kinevezték a Ferenc József hűségére felesküdő új vezetőket. Erőszakkal kutatták fel a rejtegetett fegyvereket. A márciusi honvéd hadjárat azonban új helyzetet teremtett, az osztrákok feladták a várost, és az április 11-én kémszemlét tartó két tiszt már nem talált ellenséget Balassagyarmaton. Kossuth Lajos Repeczky Ferencet nevezte ki vármegyei kormánybiztosnak. Ám nyáron bekövetkezett az újabb fordulat: az orosz csapatok bejövetelére Görgey menekülő hadserege július 17-én érte el Balassagyarmatot, itt megpihentek, majd másnap folytatták útjukat északkelet felé. Helyükre a cári csapatok nyomultak be. Az utolsó orosz katona augusztus első napjaiban hagyta el Nógrád megyét.