Valóságos kincs a szakképzett óvónő Nógrád megyében

Szűkebb hazánk 131 településén több mint ötezer óvodás várja délutánonként, hogy szülei hazavigyék. Egy anyuka elmondása alapján sokszor ugyanazzal az óvónővel találkoznak a nap végén, mint aki reggel várta a gyermekeket, de előfordult már olyan is, hogy a dajka felügyelt zárásig a csoportra.

A gondok azonban ennél jóval összetettebbek. Az érintettek főként az alacsony béreket és a magas követelményeket jelölték meg a probléma okaként, de azok szerint, akik már évtizedek óta tartják a frontot, az elhivatottság is hiányzik a fiatalokból.

– Azok közül, akik megszerzik a diplomát és a nyelvvizsgát, legtöbben már nem vállalnak munkát magyar óvodákban, hiszen többszörösét keresik az itthoni fizetésnek külföldön, ráadásul nem kell minősítésen átesniük, nem kell portfóliót írniuk – mondta Andóné Angyal Mária a Salgótarjáni Összevont Óvoda és Bölcsőde vezetője.

A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a nyugdíjba vonuló és a pályaelhagyó pedagógusok száma is növekszik az évek múlásával.

– A munkatársaink folyamatosan nyugdíjba vonulnak, ezért szinte minden évben meg kell hirdetni az állásokat. Ráadásul egy pályakezdőnél gyakran előfordul, hogy kap egy jobb ajánlatot, ezért év közben távozik – mondta Knyazoviczkiné Rutai Gabriella, a Balassagyarmati Központi Óvoda vezetője.

A falvakban és a hátrányos helyzetű térségekben még aggasztóbb a helyzet. Nemtiben például fél éve nem akad jelentkező az álláshirdetésre, a litkei óvodába 2016 szeptembere óta nem találnak óvodapedagógust, de a lucfalvai intézmény is hasonló gondokkal küzd tavaly február óta.

– Sokan már a gyakorlati idő alatt elhagyják a szakmát. Ez egyszerre függ elhivatottságtól és a személyiségtől, vagyis attól, hogy ki milyen beállítottságú – mondta Bakos Gyuláné, a lucfalvai Fészek óvoda vezetője.

Feketéné Czakó Hilda, a nemti Gesztenyefa vezetője szerint kevés fiatal jelentkezik a pályára, és a leendő óvodapedagógusoknak pedig nincs motiváló erő.

– Kollégáim elmondása alapján van olyan óvoda, ahol a három hónapot sem tölti ki az új alkalmazott – fejtette ki Feketéné Czakó Hilda, aki több mint negyven éve dolgozik a szakmában. Jelenleg egyedül tölti be a pedagógusi és a vezetői szerepet a község intézményében. Ha lebetegszik, a helyettesítést szinte lehetetlen megoldani. Számára azonban a nehézségek ellenére sem kérdés, hogy nyugdíj után is visszamegy dolgozni.

A szendehelyi német nemzetiségi óvodában három csoportra hat óvónő jut, de előfordul, hogy a vezetőnek még így is munkába kell állnia.

– Felsőfokú nyelvvizsgára van szüksége annak, aki ide jelentkezik. Ez plusz három év tanulást jelent a leendő nevelőnek. Óvodapedagógusnak lenni nem szakma, hanem hivatás – hangsúlyozta Kielgas-Wiesner Éva Mária, aki szep­tembertől a Meserét nemzetiségi óvoda vezetője és már több mint harminc éve elhivatott a szakmája iránt, megannyi oklevéllel a birtokában.

Nógrád megyében jó néhány intézményvezető a nyugdíjba vonult kollégákkal próbálja orvosolni a hiányt és bizakodnak, hogy sikerül mihamarabb olyan körülményeket teremteni a leendő óvónő-jelölteknek, amelyek vonzóbbá tehetik számukra a pályát.

Hamar el tud fogyni a türelem

Az óvónők elmondása szerint egyre nő a sajátos nevelési igényű gyermekek száma.

– Sok óvónő fizikálisan és mentálisan is elfárad a rengeteg munka közben, ami mellett sokszor a családnevelő szerepét is fel kell vállalniuk – mondta Andóné Angyal Mária.

Próbára teszi a feladat az idegrendszert Kielgas-Wiesner Éva Mária szerint is, ám úgy látja, hogy ez nem a gyermekek miatt van – ők csak szeretetre vágynak.

– Ha veszünk egy átlag óvodai csoportot, ami huszonöt főből áll, ebből a gyermekek nyolcvan százaléka nem átlagos családban él: gyakoriak a költözések, válások, ami miatt háttérbe szorul a csemete. Ehhez párosul, hogy a szülők a rohanó világban egyre kevesebb időt tudnak szánni a gyerekekre – tette hozzá.