Szívesen kísérletezik a konyhában Gáspár Bea

– Milyen étel volt életed első főztje?

– Nem igazán emlékszem már, de talán tejbegríz lehetett. Gyermekkoromban ugyanis nagy népszerűségnek örvendett ez az egyszerű édesség, és gyakran került az asztalra, amelynek fortélyait édesanyámtól tanultam – aki még vízzel is finomra el tudta készíteni.

– Ezek szerint édesanyádtól tanultál főzni?

– Részben, de leginkább szakácskönyvekből, amikből valóságos gyűjteményem van. Huszonöt évvel ezelőtt, ha elakadtam, még nem tudtam telefonálni, hogy megkérdezzem édesanyámtól vagy anyósomtól a következő lépést. Így elkezdtem szakácskönyveket és receptmagazinokat gyűjteni, amelyeket mind a mai napig örömmel vásárolok. Illetve ha beülünk egy étterembe és ízlik az étel, a séfektől próbálok érdeklődni, hogyan készült egy-egy fogás – feltéve, ha elárulják. Emellett gyakran kísérletezem is, hogy magasabb szintre tudjam fejleszteni a főzőtudományomat.

– Mi jelent próbatételt számodra a konyhában?

– A thai konyha nekem életidegen. A távol keleti dolgoktól, főleg a szusitól és a nyers ételektől irtózom, de biztosan el tudnám készíteni azokat is. Ezenkívül nem szeretek panírozni. Ez valószínűleg onnan ered, hogy gyermekkoromban édesanyám gyakran kért meg, hogy segítsek a konyhában, és főként ez a feladat hárult rám, talán mert ő sem szívesen csinálta. Azt sem szeretem, ha valaki beleavatkozik a főzésembe, az általában csak hátráltat.