Új hasadékrendszerre bukkant a salgótarjáni barlangász

Buda László, közel a hetvenedik életévéhez még mindig szenvedélyesen kutatja a barlangokat, bár már nyugdíjba vonult. A Dornyay Béla Múzeum egykori fotósaként még mindig jó kapcsolatot ápol volt munkahelyével, ahol máig nagy szeretettel tart előadásokat munkásságáról, emlékezetes hegymászásairól, barlangászati felfedezéseiről.

Bár szakmáját tekintve eredetileg nyomdász, később a múzeum fotósa lett. 1968 óta foglalkozik hegymászással, 1979-ben a világ egyik legszebb hegycsúcsát, a Matterhornt mászta meg, majd 1982-ben a világ egyik legveszélyesebb hegyét, a svájci Eigert hódította meg, valamint Európa legmagasabb csúcsára, a Mont Blanc-ra is feljutott.

Egy hegymászás alkalmával találkozott Manga Mihállyal, aki rábeszélte az első barlangászásra, majd onnantól megállíthatatlan volt lelkesedése a barlangkutatás iránt, ahol hasznát vette magabiztos hegymászó tudásának. Ettől kezdve megduplázott erővel vetette bele magát mindkét szenvedélyébe. Azóta már sikerült felfedeznie Magyarország minden nehezen bejárható barlangját. Felesége régebben sokszor vele tartott, ám mára csak kisebb túrákra kíséri el, de felelősségteljes férjként már ő maga sem vállal be veszélyes utakat – bár barátai nemrégiben vadvízi evezésre csábították.

A barlangok felfedezésétől azonban a mai napig eltántoríthatatlan Buda László, nemrégiben újonnan kialakult hasadékrendszerekre bukkant rá Salgótarján közelében, Szilváskőn. Feltételezése szerint a Richter-skálán mért 4,1 erősségű augusztusi Heves megyei földrengés állhat a kialakulás hátterében. Az újonnan létrejött természeti képződmény feltérképezésére a kö­zelmúltban már két tábort is szervezett Szilváskőre. Ennek eredményeképpen több hasadékot találtak, amiből süvített a levegő.

– Ez arra enged következtetni: üreg található alattuk – mondta a barlangász.

Buda László hozzátette: emellett megvizsgálták és újra járhatóvá tették az úgynevezett Pók-lyuk barlangot, amit a mennyezetéről lelógó irdatlan mennyiségű pókról neveztek el. Szilváskőn várhatóan több „bontatlan” barlangot fognak még találni, ennek okán havonta szervez ide barlangásztáborokat. A következő alkalommal az eddiginél is magasabb létszámra számít, hogy minél több eszközt tudjanak magukkal vinni a kitűzött feladatok ellátására, a hasadékok járhatóvá tételére. A hegymászó amatőröknek nem ajánlja a helyszín bejárását, ellenben az általa vezetett túrákhoz bárki csatlakozhat.

Prakfalvi Péter salgótarjáni geológus szerint Buda László és barlangászcsapata rendkívül értékes és fontos munkát végeznek, azonban a geológus szerint nagyon kicsi az esély az újonnan kialakult hasadékrendszerek kialakulására, azonban nem zárható ki, hogy maradnak vissza olyanok, amelyek később hasadnak szét, akár a természetes felszínmozgás hatására. Azonban amíg ezt mérésekkel és dokumentálással nem tudják bizonyítani, addig tudományosan nem elfogadható tény.

Amikor következmény a barlang

Barlangnak tudományos értelemben a természetes úton létrejött, ember által járható üregeket nevezzük. Azonban léteznek úgynevezett konzekvenciabarlangok is, mint Szilváskőn – mondta Prakfalvi Péter geológus, aki hozzátette: azokat az üregeket hívják konzekvencia- vagy más néven következménybarlangnak, amelyek egy korábbi mesterséges üreg természetes továbbfejlődésével, az üreg feletti kőzetekben felgyülemlett feszültség hatására tömegmozgással alakulnak ki, mint például régi bányavidékeken. Így történt ez Szilváskőn is, a harmadik széntelep területén, ahol levéltári adatok szerint 1917-ben a szilváskői terület birtokosa perelni kezdte a bányavállalkozót, mert az alábányászás hatására alakult ki a hasadékrendszer.