Bíborosra és mártír katonatisztre emlékeztek Nyugat-Nógrádban

Dr. Mayer Mihály nyugalmazott katolikus püspök, jelenlegi kakasdi plébános Felsőpetényben, a Munkás Szent József templomban délelőtt mutatta be a szentmisét. Ezután az emlékezők átvonultak az Almásy-kastélyhoz, ahol Mindszenty József bíboros rabságnak beillő házi őrizetét töltötte 1956 októberének végéig.

Laczkovszki Zsolt polgármester köszöntőjét követően Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára kifejtette, a magyar történelem kiemelt jeles napjai között tartjuk számon azt a pillanatot, amikor a bátor rétsági katonák, a forradalom parancsát követve kiszabadították házi őrizetéből a bíborost, nem sejtve, hogy milyen sors vár majd rájuk, különösen Pálinkás-Pallavicini Antalra, aki ártatlanul szenvedte el a mártírhalált. Mindmáig példaként szolgál nemcsak az egyenruhát viselő társadalom, hanem minden magyar ember számára az ő alakjuk.

Báró Lipthay Antal, aki 1992-ben egyik kezdeményezője volt a felsőpetényi Mindszenty-emléknapnak elmondta, a hercegprímás előtti tisztelgés azt üzeni a világnak, hogy Magyarország mélyen kötődik az Istenhez. A mennyeihez kötődő lelki kapcsolat kísérte a múltban, kíséri ma, és a jövőben is fogja minden lépésünket. Csak így tudjuk megőrizni és fenntartani saját identitásunkat, a jövő nemzedékei számára biztosítva a történelmi folytonosságot. Személyes élményt is megosztott a hallgatósággal: fél évvel a halála előtt a bíboros audiencián fogadta őt Bécsben.

Mindszenty már akkor érezte, gyengül a kommunista rezsim és Magyarország hamarosan szabaddá válik, ami tizenöt év múlva bekövetkezett. Báró Lipthay Antal hozzátette, a szabadságot elhozó politikai fordulat igazi csoda volt, éppúgy, mint mindaz, ami 2010 óta történik a nemzeti értékek visszarendeződése terén, és a Mindszenty-címer jelmondata, a „Pannonia Sacra” erősödik. Végül hangsúlyozta, a Szent Korona Országa ma más formában létezik, mint régen. Magyarország és a körülötte élő népek újra szabadságban, békében élnek és fejlődnek.

Kora délután Rétságon, a megújult környezetben található Minszenty-Pallavicini szoboregyüttes megkoszorúzását követően a laktanyai emlékparkban Mezőfi Zoltán, a város polgármestere mondott beszédet.

Kiemelte, Rétság második világháború utáni történelme egyben a honvédségi laktanya történelme is, ugyanakkor ennek legfontosabb pillanata egyben tabu is volt mindenki előtt. Még azok sem beszélhettek róla, akik a bíboros kiszabadítását, és a település templomába való megérkezéséről szóló hírt hallva azonnal odasiettek, hogy láthassák a főpapot.

Aztán 1989-ben egycsapásra leomlottak a falak, a titok feloldódott, és mindenki megtudhatta, mi is törtért azokban a hírneves napokban, amivel Rétság, amely éppen harminc esztendeje, a szabadság hajnalán kapta meg a városi rangot, kitörölhetetlenül bevonulhatott hazánk történelmébe.

Egy történelmi találkozás

Amikor 1956. október 30-án Mindszenty József Rétságra érkezett, még meglehetősen bizalmatlanul viselkedett mindenkivel. Itt, a laktanyában találkozott először a bíboros Pálinkás-Pallavicini Antallal. Valószínű, hogy a főpap igazából itt enyhült meg, itt nyílt meg, amiben komoly szerepe lehetett az őrnagyként szolgáló páncélos tiszt személyiségének. Higgadt egyéniségének, kiváló modorának, több nyelvet beszélő műveltségének, nem utolsósorban pedig nemesi származásának, hiszen Mindszenty is tökéletesen tudta, hogy kivel áll szemben: gróf Andrássy Gyula, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök dédunokájával. A két férfi minden bizonnyal sokáig beszélgetett, elemezték a helyzetet, hogy a zavaros állapotok között mekkora szükség lenne a gyors megoldásra.