Élete fontos részének tartja a természetet a somosi blogger

– A blogodon a természettel kapcsolatos írások, fotók láthatók. Felvetődik a kérdés, hogy miért éppen ezt a témát választottad?

– Gyermekkorom óta fontos számomra a természet. Szüleimnek és nagyszüleimnek hála, már akkor is nagyon sokat kirándultunk az erdőkben, réteken, ismerkedve az állatokkal, növényekkel. Az eltelt évek alatt a természettel való kapcsolatom egyre komolyabbá vált, és a mindennapjaim része lett. A blog soha nem jött volna létre, ha nincs meg bennem az iránta érzett szeretet, tisztelet és alázat. A megannyi élményt, boldog pillanatot egyrészt azzal hálálom meg, hogy megosztom másokkal is szépséget, másrészt pedig azzal, hogy ott ahol csak tudom, védem és segítem a lakóit.

– Mikor és milyen indíttatásból kezdted el vezetni a blogodat?

– 2013. szeptember 26-án tettem közzé blogom első bejegyzését. Az eltelt hat esztendő alatt mintegy 800 történetben meséltem el olvasóimnak a természetben átélt élményeimet, melyek mindegyikét fotóimmal, videóimmal tettem még színesebbé, még átélhetőbbé. A blogomat abban az évben indítottam el, amikor a fotózást is kezdtem. Pár hónap alatt, akkor még kis kompakt fényképezőgépemnek hála, nagyon sok szép pillanatot tudtam megörökíteni, és gondolva egy merészet, megírtam az első történetem. Az indíttatás a természet szeretete volt, és hogy másoknak is meg tudjam mutatni, mennyi sok szép élőlény éli körülöttünk az életet. Szerettem volna, ha olvasóim is kedvet kapnak az erdők, mezők ösvényein tett kirándulásokhoz, melyek alatt, ha ők is nyitott szemmel és füllel haladnak, nagyon sok szép élményben lehet részük. A fotóim alanyait, minden esetben megnevezem, hogy az olvasóim ezáltal még jobban ismerjék a természet lakóit, és talán következő túráik alkalmával ők is be tudják majd azonosítani az általuk is látottakat vagy éppen hallottakat. Ezek a pillanatok pedig a számukra is fontosak lehetnek, hiszen mindenkit örömmel tölt el, amikor meg tudja nevezni a megfigyelt madarat, rovat vagy éppen egy kedves virágot.

– Csodálatos fotók szerepelnek az oldalon, esetleg tanultad a fényképezést?

– Nem, sajnos nem tanultam. Az internetes oldalakon sajátítottam el az alapokat, majd a magam tapasztalatai alapján készítettem, és készítem el a képeimet. Az én fotóim a szó szoros értelmében a természetben készülnek, és arra törekszem, hogy egyedi látásmóddal adjam vissza alanyaim szépségét. Tudom jól, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm. Távlati terveim között szerepel a profi fotósoktól való tanulás, tanfolyam keretein belül.

– Melyik fotódra vagy a legbüszkébb?

– Sok fotóm van, ami büszkeséggel tölt el. Hiszen vannak, melyek azért, mert díjat nyertek, tanösvényt vagy kiállításokat színesítenek, vagy mert könyvekben szerepelnek. De én mégis olyanra vagyok a legbüszkébb, mely egy vadon élő állat és köztem kialakult bizalomról szól. Ez az állat pedig nem más, mint egy vörös bundás mókus, akinek a neve Szotyi. Ez a mókuslány annyira a bizalmába fogadott, hogy egy szép tavaszi napon elhozta hozzám egészen aprócska fiacskáit. Ez egy szép hosszú történet. Hiszen láthattam a mókuspár udvarlását, hogy utódaik hogyan szeretgetik egymást és anyjukat, hogyan tanítja őket mamájuk, hogyan játszanak és mókáznak. A kicsik a szemem előtt cseperedtek fel, mely megannyi megfigyelési élményt, mosolyra fakasztó pillanatot tartogatott a számomra. Ők a természet legnagyobb ajándékai. Ez a számomra kedves történet pedig a mai napig folytatódik, hiszen idén már második éve, hogy a mókus mama megtisztel a bizalmával. A blogom olvasóival, a mókusok minden kalandját megosztom, fotókkal és videókkal teszem még átélhetőbbé, hogy az élményeimnek ők is részesei lehessenek.

– Fontos számomra a természetvédelem, és a figyelem felhívás értékeink megőrzésére?

– Igen, nagyon fontos számomra, hogy védjem a minket körülölelő természetet, és annak értékeit. Írásaimban is ezt a szemléletet próbálom továbbadni, hogy ne tegyünk kárt a környezetünkben, és ha segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk. De akinek megadatik, hogy tud segíteni akár csak annyival is, hogy a téli időszakban eteti a madarakat, és egész évben friss vizet helyez ki a számukra, vagy sétái során csak megszemléli, gyönyörködik a virágok szépségében és nem töri le szárukat, máris sokat léptünk előre. A sok pici lépés pedig nagyon sokat ér, hiszen így tudunk előre haladni, és így tudjuk közösen, közös erővel megóvni az értékeinket. A szemléletformálás nagyon fontos, így törekszem arra, hogy írásaimmal felhívjam az olvasóim figyelmét arra, hogy nagyon sok természetvédelmi oltalom alatt álló növény és állat éli az életét a természetben, melyeket óvni kell. Rájuk pedig büszkének kell lennünk, mert a környezetünket színesítik és gazdagítják jelenlétükkel.

– Milyen rendszerességgel járod az erdőket?

– Az elmúlt években napi rendszerességgel jártam a természetet, de amióta kisfiam megszületett kevesebb időm jut a barangolásra. Azonban amikor időm úgy engedi, heti két-három alkalommal sétálok egy nagyot a közeli erdőségekben, és a fák között megbújó erdei tisztásokon. Alkalomadtán pedig férjemmel és gyermekemmel, egyelőre még nem nagy távolságokba, közösen kirándulunk.

– A természet mely élőlénye áll a legközelebb a szívedhez?

– Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen természet minden egyes lakója közel áll hozzám. Kedvelem a lepkéket, a szirmaikat bontogató virágokat, a természet kis különceit, a gombákat, a vadakat, de ha választanom kellene, akkor a madarakat választanám. A sorsnak hála, gyermekkorom óta családi házban élhetek, ahol kertünkben a madarak mindig fontos és tisztelt vendégek voltak, és a mai napig is azok. A Magyar Madártani Egyesület tagjaként elhivatott madárvédő vagyok, és saját magam is madárbarát kerttel várom a hozzám betérő tollas látogatókat. Az etetési időszakban élelemmel feltöltött etetők, az év minden napján friss víz, pihenésre és költésre használható odúk, rejtek és éjszakázó helyek, valamint a számukra megfelelő fák és bokrok találhatóak meg kis birodalmamban, melyet nem csak a madarak, hanem a mókusok, a pelék és még sorolhatnám, mennyi kedves vendég használ. Egyszóval kertem minden élőlény előtt nyitva áll, és bárki bármikor betérhet oda, én örömmel és szívesen fogadom őket.

– Nógrád megye melyik erdő részén érzed magad a legjobban, hova jársz a leggyakrabban?

– Lakóhelyemet, Somoskőújfalut körbeölelő erdőségben érzem magam a legjobban, hiszen itt már minden erdőlakót ismerek. Tudom, hogy melyik virág mikor bontogatja szirmait, melyik fa odújában költenek a harkályok, hol lapulnak a madarak fészkei. Tudom, hogy melyik ösvényeken járnak az erdő vadlakói, melyik bokor vagy fa tövében bújnak a kis kalapos kedvenceim, és azt is, hogy hol készítették el a mókusok nyári otthonukat. De bármennyire is ismerem ezt a hatalmas erdőséget, mind a mai napig tud újat mutatni, és új megfigyelési élményekkel gazdagítani. Meg kell említenem ezen kívül a Kis-Zagyva völgyét, vagy a Salgóbányát körbefonó erdőséget, hiszen ezeken helyeken is nagyon sok élményt gyűjtöttem már, melyeknek hála, sok fotóm is megszületett.

– Mennyire nehéz emlős állatokat fotózni? Laikusként úgy gondolom, szerencse és türelem kell hozzá.

– Sajnos egyre nehezebb vadakat fotózni, hiszen életük az állandó rettegésről szól. Megfigyelésem szerint, pár évvel ezelőtt jóval nyugodtabban viselkedtek, napjaikban azonban folyamatos stresszben vannak, a nem jó szándékkal közeledő emberek miatt. Megörökítésükhöz elengedhetetlen a technikai háttér, itt a megfelelő, teleobjektívre gondolok. Csak ennek segítségével lehet a vad és a köztem fennálló távolságot valamelyest áthidalni. A vadak fotózásához fontos, mint te is említetted a türelem, mondjuk ez minden mozgó alany esetében így van. Emellett pedig, legalábbis én úgy gondolom, fontos a bizalom. Hiszen a vadaknak kiváló a hallásuk, kifinomult a szaglásuk és mindig éber a tekintetük, így az ember közeledését hamar észreveszik. Én nem rejtőzködök előlük, nincsen semmilyen álcaruhám, sem agyafúrt trükköm. Ha természet megajándékoz a velük való találkozással, az alanyom pedig a bizalmába fogad, és hagyja a közeledésemet, akkor megszületik róla a fotó. Ha nem sikerül lencsevégre kapnom, akkor pedig a találkozás élménye az, ami megmarad az emlékezetemben.

– Melyik évszakot tartod a legizgalmasabbnak fotózás terén?

– Minden évszakot kedvelek, és olvasóimnak is próbálom megmutatni a szépségüket. Hiszen mindnek megvan a maga értéke, még az ilyen ködfátyol alá bújt őszi napoknak is. Én személy szerint nagyon szeretem, hogy változnak az évszakok, így a természetet mindig más és más arcát tudja mutatni. Ha igazán szeretjük a természet és minden apró kis rezdülését észre tudjuk venni, akkor a legzordabb időben is meg tudjuk látni a szépet. Azonban ha mindenképpen választ szeretnék adni a kérdésedre és csak egy évszakot nevezhetek meg, akkor a tavaszt választanám. Amikor a természet legnagyobb csodája történik, az évről-évre bekövetkező újjászületés, mely mindig rabul ejti a szívem. Ezekben a hónapokban, az erdő fáinak védelmében apró virágok bújnak elő a száraz avarpaplan alól, megkezdődik a madarak udvarlási időszaka. Újra strófáiktól lesznek hangosak az erdők, mezők ösvényei, a bokrok virágruhába bújnak, és édes illatuk belengi a természet minden szegletét. Jó érzéssel tölt el, amikor ezeken a napokon, mélyen tüdőmbe szívhatom a kikelet utánozhatatlan, legfinomabb aromákat rejtő illatát.

– Egyéb hobbijaid is vannak?

– Nagyon szeretek írni. Jelenleg az első mókusokról és az erdő lakóiról szóló mesekönyvemhez keresek kiadót, mely beteljesülésével egy nagy álmom válna valóra. Az íráson kívül ha az időm engedi, szívesen olvasok. Fontosnak tartom ismereteimet bővítését, mindemellett pedig szeretnék többet megtudni a természet lakóiról, szokásairól, életükről.

– Hol találhatók a képeid, videóid?

– A blogomon kívül, van Instagram és Facebook oldalam is. Utóbbin szinte napi rendszerességgel mutatom meg olvasóimnak, hogy éppen mi zajlik az erdők és mezők végeláthatatlan ösvényein. Valamint a YouTube-on is jelen vagyok, hiszen a fotózás mellett mozgó képekben is megörökítem a természet szépségeit.

– Mit jelent számodra a természet?

– Ha egy szóval szeretnék válaszolni Neked, csak ennyi lenne. Az életem. Ez a szó mindent magában foglal, mindent, ami megmutatja mit is érzek iránta. Kimerem jelenteni, hogy a természet létezésem nagyon fontos része. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a gyönyörű útra vezetett, hiszen itt találtam meg mindazt, ami ilyen emberré formált. A természettől kaptam meg azokat a csodás élményeket, amik örökké a szívemben élnek.