Űzött vadászok

Sokakban él ellenszenv, vagy viszolygás valamelyik állat iránt. A legkevesebb rajongójuk szerintem a rovaroknak és a hüllőknek van, én például a kígyóktól tartok.

Veres Edina

Forrás: shutterstock

Mások inkább a döngicsélő rovaroktól rettegnek, mint például a méh, vagy a darázs. Persze megértem félelmeiket, hiszen egy feldühödött fullánkos csípése bizony maradandó élményt nyújt azoknak is, akik nem túlérzékenyek a mérgükre. Szerencsére én még nem kerültem összetűzésbe a fent említett hártyásszárnyúakkal, de ismerőseim közül sokan éltek már át kellemetlen pillanatokat miattuk.

Van ezek közül egy történetem, amelynek főhőse egy vadászismerősénél vendégeskedett. Eltervezték, hogy még mielőtt a lemegy a nap, kimennek a lesre és ott töltik az estét annak reményében, hogy célba vehetnek valamit, csakhogy a dolog rosszul sült el… A várakozás alatt először csak halk zümmögésre lettek figyelmesek, amikor megpróbáltak utánanézni a zaj forrásának, az dongássá erősödött. Ekkor vették észre, hogy az építmény alján egy darázskolónia vert tanyát.

Végül sikerült elmenekülniük a veszély elől, és Fortuna kegyeinek hála, kevés csípéssel úszták meg az esetet, vastag ruhájuk pajzsként védte őket. Első hallásra a történet egy kicsit megijesztett, majd a végszó hallatán egy másik gondolat jutott eszembe: ironikusnak éreztem azt a helyzetet, hogy a két férfi vadászként érkezett a helyszínre, ahonnan végül űzött vadként kellett távozniuk…