Omladozó érték

Akármilyen messze is járok, hazatéréskor újra és újra megcsodálom a Mátra vonulatait és elmosolyodok, ha meglátom az Ipoly ismerős habjait. Azt hiszem, ezt az érzést nevezik hovatartozásnak.

Vannak azonban olyan pillanatok, amikor mosolygás helyett szomorúság fog el. Legutóbb egy kisközségen át vezetett utam, ahol megláttam egy aprócska épületet, a főút szélén, magányosan. Úgy tűnt, nem zajlik benne nagy élet, zárva volt. Az ajtó fölött ott függött a tábla: könyvtár. A szívem szakadt meg a kis omladozó épület láttán... Általános iskolásként a birodalmamnak tekintettem a megyei könyvtár gyermek-és ifjúsági irodalom részlegét. Valósággal elvesztem a regények között, és hosszú órákat el tudtam tölteni az olvasóteremben.

Ezzel szemben a mai gyerekek már virtuális felületen többet találkoznak szövegekkel, mint papíron, sőt, sokaknak a könyvtár – mint közösségi tér– ismeretlen fogalom. Ezért jó ötlet a mozgókönyvtár, amihez nem kell más, csak egy busz, egy sofőr, pár lelkes könyvtáros és a könyvek. Így eljuthatnak a legújabb művek is olyan településekre, ahol a bibliotéka sajnos már haldoklik, vagy a könyvtáros nem győzi erővel fenntartani az intézményt.

Hiszen minden gyermek joga megtapasztalni, hogy a fantáziájával szebb világot teremthet magának, mint amit a számítógép ad.