jubileum

2019.07.26. 19:50

„Nagy lépés az emberiségnek…”

Ötven évvel ezelőtt, vagyis 1969-ben az Apollo 11 űrhajó a fedélzetén a két amerikai űrhajóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal, a Holdra szállt. A történelmi évforduló kapcsán érdemes megidézni az ötvenes évek végének és a hatvanas éveknek az időszakát, ami a hidegháborúról és az „űrversenyről” szólt.

Veszelovszki Balázs

Forrás: shutterstock

A ma már történelemmé váló események nem egyszer érettségi tételként, témakörként köszönnek vissza a történelem érettségin, és iskolások szépen felelnek belőle, jól felvázolva a legfontosabb pontokat és összefüggéseket az események között.

A két nagy tömb közötti szembenállás nemcsak az űrben, hanem bizony a földön is jelentős tetteket „követelt”. Bár 1945-ben mindkét fél megegyezett a békéről, a soha többé háborút kérdéséről, mégis óriási fegyverkezési versenybe kezdtek a világháború lezárását követő időszakban. Ez egyrészt hagyományos fegyverkezési verseny volt a két szuperhatalom és érdekszféráik között, másrészt páncélos szárazföldi, légi és vízi fegyverkezés is volt. Mindketten felkészültek a jósolt III. világháborúra. S ha mindez nem volna elég, nem tanulva a második világháború befejezéséből, még a nukleáris fegyverkezés is előtérbe került (a legpusztítóbb fegyverek és hordozóeszközeik halmozása mindkét oldalon), például az atombomba, a hidrogénbomba, vagy az interkontinentális rakéták tekintetében. Nehéz meghatározni, hogy mikor és hol kezdődött a dolog…

Ha a hivatalos megfogalmazásokat nézzük: az űrverseny kezdetének a Szputnyik–1 műhold pályára állításának 1957. október 4-i dátuma számít. Azt írják: az ennek alapjául szolgáló katonai célú rakétafejlesztés már a második világháború végén elkezdődött.

Az űrverseny korszaka, időszaka pedig 1975 júliusában ér véget, az akkor lebonyolított közös szovjet-amerikai repülés a Szojuz–Apollo-program miatt.

Azt is olvashatjuk róla, hogy a nagyhatalmak az űrverseny keretében párhuzamos fejlesztéseket végeztek és presztízskérdést kreáltak az egyes teljesítmények „elsőkénti” eléréséből. Így ilyen elsőségnek számított az első műhold, az első ember űrbe juttatása, majd nyílt kihívásként a Hold elsőkénti elérése emberekkel. Ezt az eseménysort szokás a hidegháború egyik fejezetének is tekinteni.

A további fejezetek is jól ismertek: az 1950-ben kezdődött és be nem fejezett, vagy talán már napjainkban befejeződő koreai háború a „két Korea” között, amely során valójában a szovjet és az amerikai érdek állt szemben, és bár azóta békekötés nem történt, csak fegyverszünet 1953-ban, még mindig – ha nem is közvetlenül, de közvetve – sok-sok áldozatot követel a szembenállás.

A másik ismert fejezete a történetnek a Milos Forman által is bemutatott vietnami háború, ami 1965 és 1973 között zajlott. Bár ez befejeződik, sokak értelmetlen halála, ezrek pusztulása köthető ehhez az időszakhoz is, amin utólag már csak dalolunk-dúdolunk egyet a Hair című – már említett – film vagy musical kapcsán, sokszor elfelejtve, hogy az ott bemutatott jelenetek, a látvány, a szavak, az érzések nem művészi fikciók (kitalálások), hanem a hatvanas évek időszakának, a hidegháborúnak kőkemény valósága is egyben.

Az afganisztáni háború volt a harmadik nagy fejezet a hidegháborúban, amit 1979-1989 közé tehetünk, és ami szintén a Szovjetunió esztelenségének, a kommunista eszme terjesztésének köszönhető. Mérlege: sok száz áldozat, enyhülés (glasznoszty) és végül az összeomló rendszer. De térjünk vissza a Hold és az űr meghódításához!

A nagy űrverseny, amely a két nagyhatalom: a Szovjetunió (és a keleti tömb, vagyis a kommunista vezetésű országok) és az USA (és a nyugati, demokratikus berendezkedésű országok) között zajlott, a Holdra szállással hatalmas fordulóponthoz ért.

Az 1957-ben fellőtt Szputnyik-1 műhold 22 napig keringett a levegőben, majd földet ért. Ezt a versenyt a Szovjetunió nyerte, hiszen ők juttattak először műholdat a világűrbe. Nem úgy Amerika, akit még jobban motivált a tény, ezért ők is elkezdtek lépéseket tenni az űr „meghódítása” felé.

Ha már műhold van, hát következzen az első ember az űrben. Természetesen ennyire könnyen nem ment a dolog egyik félnek sem, de az utólagos értelmezésben ezt látjuk a következő célként. A hatalmas készülődésből ismét a Szovjetunió jött ki győztesként: 1961. április 12-én szenzációs hír járta be a világot: az első ember kijutott a kozmoszba és megkerülte a Földet. Jurij Alekszejevics Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén 108 perces űrrepülésével történelmet írt. (Azóta vannak, akik megkérdőjelezik az eseményt.)

A következő évben, 1962-ben az USA is megkerüli a Földet űrhajójával, melyen John Glenn gyakorlott amerikai pilóta tartózkodik. Sorrendben ő a harmadik amerikai az űrben, viszont az első, aki megkerülte a Földet. Ő idős korában, néhány éve hunyt el, ám Gagarin fiatalon, tragikus körülmények között, még 1968-ban. Emlékét számos helyen őrzik, nem kell messzire mennünk, mint a megyeszékhely jó hírű általános iskolájába, amelynek névadója a neves szovjet (orosz) űrhajós, vagy Szabolcs megyébe, Gyulaházára, ahol emlékére szobrot is avattak (erről majd még később).

A következő célja a nagyhatalmaknak a Hold volt. A NASA több programot is beindított ekkortájt, az egyik a Gemini, a másik a Mercury-program, majd az Apollo-program volt. Mindegyik célja az űrhajózás serkentése, ehhez új embereket is beszerveztek. Ekkor érkezett több társával együtt a két fiatal repülős is, Neil Armstrong és Edwin Aldrin is, akiket ki is választottak a legénységbe. 1969 júliusában, vagyis ötven éve, együtt indultak el az űrbe, hogy a Földünk „hűséges kísérőjeként” determinált Holdra lépjenek.

Armstrongé volt a privilégium, hogy elsőként szállhatott ki egy másik égitest felszínére. Ekkor mondta el máig fennmaradt híres mondatát: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”. (Mivel fordítás, ezért más változata is ismert, például: Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.) Összesen kb. két és fél óráig tartózkodott a később hozzá csatlakozó Aldrinnal a holdfelszínen. Harmadik társuk, Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval.

A sikeres holdsétát követően aztán az űrhajósok szerencsésen visszatértek a Földre. (Sokan a holdra szállás eseményének a valóságtartalmát is megkérdőjelezik.) Természetesen nem csak meghódították a Holdat: kőzetmintát gyűjtöttek és később ezeket elemezték az űrkutatás során – de immáron a Földön.

A holdra szállás eseményét sokan követték idehaza is a csúsztatott élő adásban. Az újságok is tudósítottak róla – természetesen azonban kissé visszafogottan, nem pedig az esemény jelentőségéhez mérten. Noha a pártvezetés dilemmában volt a hazai interpretáció kérdésében, hiszen úgy érezték, hogy ezt a hidegháborús versenyt (vagy legalábbis ezt a részét) elvesztették, mégis engedték az adást, és az űrversenyben a Szovjetunió továbbra is próbálkozott.

Az amerikai űrhódítással egy időben már létezett az Interkozmosz program, ami a szovjet tömb és országainak közös űrprogramja volt. Ehhez Magyarország is csatlakozott, így került sor 1980-ban, napra pontosan: május 26-án a magyar-szovjet közös űrrepülésre, amely keretében a Szojuz-36 űrhajón szovjet részről Valerij Kubászov, magyar részről Farkas Bertalan ment az űrbe. Ezzel ő lett az első magyar a világűrben. Mivel a szabolcsi Gyulaházáról származik, ezért falujában nagy tisztelet övezi, így került ide „elődjének”, Gagarinnak a szobra is. Ez azonban már egy másik „verseny”, egy magyar sikertörténet sztorija. Farkas Bertalan, akit augusztusban köszöntenek majd 70. születésnapján, mára elismert, szakmai tekintély, és az űrrepülés igazi legendája.

Ebben az időszakban azonban a nagyon éles verseny már csillapodott. Az 1975. július 17-19-i közös űrrepüléssel, a Szojuz-19 és az Apollo űrhajók összekapcsolásával, végrehajtották az első szovjet-amerikai közös űrrepülést. Az addig egymással versengő két űrhatalom űrhajósai kezet fogtak a kozmoszban, ami addig elképzelhetetlen volt. Ez a lépés az enyhülés egyik jelképe lett.

A folytatást már ismerjük: a hidegháború harcai ezután némileg kezdtek csillapodni egy-egy területen. Az USA továbbra is „állta a sarat”, de a Szovjetunió ereje fogyóban volt. A két szembenálló tömb nagy találkozására a nyolcvanas évek közepén sor került, az enyhülés végigsöpört a keleti blokk országain, míg végül a hidegháború fizikai jelképeit is eltüntették: a vasfüggönyt elvágták, a berlini falat lebontották. A kettéosztott Németország egyesült, a keleti blokkban demokratikus átmenet történt. A Szovjetunió utódállamokra bomlott, akik nevükben is a függetlenedést mondták ki.

Napjainkra eltelt harminc év, az űrverseny ismét felelevenedni látszik. Cél a Hold? Vagy talán más bolygók a Naprendszerünkben? Nem tudni, a jövő őrzi még a XXI. század űrhódításainak céljait. Bár már sok előrelépés történt az elmúlt harminc évben is, hiszen nemcsak katonai és kutatási céllal, hanem „turistaként” is járhat valaki az űrben, mégis sok megfejtetlen dolog van még a világűrről. Azt azonban elmondhatjuk, az ötven évvel ezelőtti gondolatok nyomán, hogy ez valóban nagy lépés volt az emberiségnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában